Magyar jogi szemle, 1940 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1940 / 1. szám - A sajtóhelyreigazítási jogról

19 A SAJTÓHELYREIGAZITÁSI JOGRÓL. Irta: dr. Horváth Károly bírósági aljegyző. A sajtó közvéleményt alakító és irányító jelentősége ma már jól ismert. Az egyes egyénekben és rajtuk keresztül a közösségben mindenkor megvan a hajlandóság, hogy ítéleteit a sajtóban közölt tények alapján alakítsa ki, minthogy nem áll és nem is állhat mindig módjában, hogy ezen tények valóságáról, vagy éppen valótlanságáról személyes és közvetlen tapasztalat útján nyerjen minden kétséget kizáró meggyőződést. De — s ezt a tapasztalat sajnos oly gyakran mutatja —, sokszor a sajtó sem követi ezt az utóbbi, a lelkiismeret által meglkívánt, néha bizony sok fáradtságot és utánjárást követelő utat. Ennek következtében — nem is beszélve a tendenciózus beállításokról —, gyakran előfordul, hogy a sajtóban oly cikkek látnak napvilágot, amelyek egyes egyénekről, jogi személyekről, társaságokról közületekről stb. valótlan tényeket közölnek, vagy ha ezek a tények önmagukban valók is, mégis oly beállításban szerepelnek, amelynek révén a valóságnak csak erősen torzított tükörképét adják, s így gyökereiktől elvágva, hamis színben jelentkeznek. Az erkölcsi integritásában, becsületében, vagy vagyonjogában, s így létérdekeiben megsértettnek büntető jogszabályaink a megtorlás és egyéb jogkövetkezmények (Bv. 28. §.; St. 43. §.) révén elégtételt nyújtanak ugyan, — ami által a jog érvényesülését biztosítják —, de amíg a bűnvádi eljárás lefolyik és a jogi igazság érvényre emelkedik, aminek következtében a sértett rehabilitása önmagától iis beállhatna, a sajtó már elvégezte a maga munkáját és a társadalomban kialakult rosszaló ítélet a maga romboló hatását. A sértett mindaddig, amíg a bíróság részére elégtételt nem szolgáltat, a közvélemény előtt tulajdonképpen vádlottként áll. Ettől pedig meg kell védeni, egyben lehetővé téve, hogy a társadalom ítéleteit ne csak egyoldalú információk alapján, hanem az ellenérdekű feleik meghallgatása útján alkossa meg. Ezért helyezkedik a jog: az audiatur et altéra pars elvére. Ez az elv jut kifejezésre az 1914. évi XIV. t.-c. (St) 20. §-ái>am. A sajtótörvény kétféle sajtóterméket ismer: közönséges sajtóterméket és időszaki lapot (V. ö.: St. 2. és 3. §-arvailj. Az időszaki lap viszont, amely politikai, társadalmi, tudományos stb. jellegű lehet (St. 16. §. 2. bek. 5. pont), az egy hónapot meg nem haladó időközben megjelenő minden hirlap vagy folyóirat (St. 3. §.). Minden egyéb sajtótermék, amely az időszaki lap fogalmi körén kívül esilk, közönséges sajtótermék. Ennek a megkülönböztetésnek a kiemelésére részünkről azért van szükség, mert a St. 20. §-a értelmében helyreigazító nyilatkozat közlése iránti követelésnek csakis az időszaki lapban, nem pedig