Magyar jogi szemle, 1940 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1940 / 15. szám - A jogcímvédelem tanának kérdéséhez

311 sítással, hanem hozzátoldással. így: (A fenti idézet szószerinti előrebocsátása után) . . . A vevő eljárása tehát nemcsak akkor támadható meg, ha a vevő egyenesen harmadik személy jogainak kijátszására jogellenesen jár el, hanem akkor is, ha a vevő a harmadik személy tulajdonjogáról, vagy jogos tulajdoni igényéről tudomással bírt, vagy e tekintetben azt a köteles gondosságot, amely az adott viszonyok között a rendes embertől elvárható, elmulasztja." (Kúria, P. V. 4313/1931. Grill Uj Dvtár, XXVI. 302.). Azután: Nincsen olyan jogszabály, mely a bírói árverésen való vétel esetében az árverési vevőre nézve ezen általános jogszabály alól kivételt állapítana meg." (Kúria P. V. 2702/1930. Grill Uj Dvtár, XXIV. 250.). A jogcímvédelmet még jobban kiterjesztette azután a gyakorlat, amidőn megtámadhatóvá nyilvánította a telekkönyvben maradt jogelőd elleni terhelő jog, közöttük a jelzálogjog szerzését is, bár ez utóbbit illetően némileg szigorúbb feltételek mellett. Betetőzi mindezt a Mtj. 512. §-a, amely törvényi elidegenítési tilalmat óhajt felállítani a telekkönyvben bejegyzett tulajdonos és jogutódai ellen annak és 'jogutódainak javára, akire a tulajdonos az ingatlan birtokát tulajdonátruházásra kötelező jogügylettel átruházta, és aki azt birtokba is vette, bár a telekkönyvi bejegyzést elmulasztotta. E korlátozás a terhelés tilalmát is magában foglalja annyiban, amennyiben az ingatlanon a telekkönyvben bejegyzett tulajdonos és jogutódai ellen korlátolt dologi jogot nem szerezhet az, akinek a jog szerzésekor az átruházásról tudomása van, vagy akinek szerzése ingyenes. Ezzel azután csakugyan eljutnánk a telekkönyvön kívüli tulajdonjogszerzés feltétlen elismeréséhez és a telekkönyv intézményének teljes félretételéhez. A telekkönyv az ingatlanokra vonatkozó jogviszonyok puszta nyilvántartására szorítkozó egyszerű lajstrommá válnék. A tulajdon végetti megtámadás elbírálásánál, az eddigiekből is kivehetően, a gyakorlat a telekkönyvi tulajdonossá vált jogszerző rosszhiszeműségére hivatkozik. Rosszhiszeműnek tekinti pl. azt, aki nem tekintette meg a telekkönyvet, — aki megtekintette ugyan, de nem vizsgálta, hogy ki tartja birtokában az ingatlant, — aki nem az eladót találván birtokban, a birtokos birtoklási jogcíme felől nem érdeklődött, — aki tudott arról, hogy az ingatlant már előbb másnak elkötelezték, mégha kétsége volt is az elkötelezés érvényessége felől, stb. Terhelő jogok szerzésénél rosszhiszemű a jogszerző, ha a telekkönyv tartalmának átvizsgálásával megelégedett, a vonatkozó irattári anyagot azonban nem tekintette be, noha ekként a telekkönyv tartalmának helytelenségéről, amelyről tudnia kellett volna, meggyőződhetett volna, stb. A jogügyleten alapuló jelzálogjog szerzését illetően tétetik csupán annyi engedmény, hogy a hitelező a birtoklás kérdését nem tartozik vizsgálni. A részletek tekintetében utalok egyébként Schuster Rudolf figyelmet keltő jogászegyleti előadá-