Magyar jogi szemle, 1940 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1940 / 15. szám - A jog és a méltányosság

295 ken át föl kellett terjeszteni a minisztériumhoz, mely aztán kegyelmi úton orvosolta ezeket a méltánytalanságokat mindaddig, míg végül a Bn. 49. §-a módosította a Btk. 340. §-át. De még ma is számos olyan rendelkezése van a Btk.-nak — ezeket Finkey ny. koronaügyész úr gyűjtötte tanulságos csokorba, — amelyek ilyen correctiot 'kívánnak. Pl. csak a Btk. 391., 392. §-ait említem, melyek értelmében a legkisebb jelentőségű közokiratnak (pl. marhalevélnek) a legcsekélyebb vagyoni haszonért való meghamisítása sem büntethető 6 havi börtönnél enyhébben s az ismételt villamosjegy csalással kapcsolatosan a Btk. 384. §. 3. pontját és 383. §. 2. bekezdését. Ilyen és több más esetben csak az államfői kegyelem az a lehetőség, melyen át a méltányosság érvényesülhet, ez az út azonban nehézkes és csak kivételként járható. Ezért az újabb büntetőjogi novellák — a polgári törvénykönyv javaslatának példáját követve — áttértek a méltányosság gyakorlásának törvényhozás útján való biztosítására. Az első ily irányú kifejezett rendelkezés az 1908-ban alkotott Bn. 1. -ában van, mely megengedi a büntetés végrehajtásának — különös méltánylást érdemlő okból való — felfüggesztését. A bírót hatalmazza fel a törvényhozó a méltányosság gyakorlására az 1914-ben alkotott Bv. 18., 19. §-aiban, valamint az ugyanezen évben alkotott sajtótörvénynek 39. §-ában, mely szerint a sértett — amennyiben az tekintettel az eset körülményeire a méltányosságnak megfelel — nem vagyoni kárért is megfelelő kártérítést követelhet. Ismételten visszatérő utalást a méltányosságra találunk végül az uzsoráról szóló 1932. évi VI. k. 1. és 2. §-ában. A méltányossági elv legnemesebb szempontjai fognak érvényesülni a rehabilitációról készülő törvényjavaslatban is. Ha ebből is törvény lesz, ha a büntetési minimumok béklyója alól felszabadul a bíró keze s ha a büntetés felfüggesztésének lehetőségét a törvényhozás az eddigi úton haladva még jobban kiterjeszti (az új olasz büntetőtörvénykönyv szerint egy évet, sőt fiatalkorúaknál és 70. évnél öregebb egyéneknél két évet meg nem haladó tartamú börtön és elzárás büntetés is felfüggeszthető), akkor a büntető törvényhozás a méltányosság érvényesülésére ép oly tág teret fog engedni, mint azt tervezi a magánjogi törvénykönyvünk javaslata. VIII. Amint ebből a rövid jogszabály szemléből láttuk: törvényszerkesztőink és a jelen század magyar törvényalkotásai kifejezetten is érvényre juttatták a méltányosságot, — a magyar bírák pedig megértve a jogszabályokban kifejezésre jutó irányítást, azt a gyakorlatban alkalmazzák is. És arra, hogy a magyar törvény a magyar bíró kezében jogéletünk egész területén igazságos jogot teremtsen, vagyis a méltányosságot juttassa érvényre, minden biztosíték meg van abban a szociális szempontok iránt való megértést tanúsító keresztény