Magyar jogi szemle, 1940 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1940 / 15. szám - A jog és a méltányosság

293 hatalmazás foglaltatik arra is, hogy a méltányosságot olyan jogi kérdések eldöntésénél is alkalmazza, melyeket törvény nem rendez. Ezt nevezném a méltányos alapon való közvetett jogrendezés általános, irányító, útmutató módjának. Ékesen szóló példáját találjuk azonban a Javaslat szépszámú különös rendelkezésében annak is, hogy a törvényhozó a méltányosságot már közvetlenül maga gyakorolja oly módon, hogy az általa alkotott jogszabály alól — méltányosságból — nyomban kivételt statuál. Ilyen rendelkezés van pl. a közszerzeményre vonatkozó 154. és 159. §-okban. A 154. §. kimondja, hogy „a közszerzemény i vagyonérték megosztását és felerészének kiadását csak a házasság megszűntével lehet követelni." Ezen szabály alól méltányosságból kivételt tesz a 159. §., mely megengedi a közszerzeményi rész kiadásának elhalasztását, ha ilyen halasztás nélkül a kötelezettség teljesítése a kötelezettnek vagyoni romlását okozná, vagy reá egyébként méltánytalan hátránnyal járna. Ilyen kivételt állapít meg az 1060. §., mely megengedi a bíróságnak, hogy a túlságosan magas kötbért az adós kérelmére méltányosság szerint mérsékelheti, — vagy az 1113. §., mely azzal a szabállyal szemben, hogy a kártérítést pénzben kell szolgáltatni, megengedi, hogy a bíróság mindkét fél érdekének méltányos figyelembevételével elrendelheti a kárnak az előbbi állapot helyreállításával, vagy más módon való megtérítését. Hasonló rendelkezések vannak az örökbefogadásról szóló 207., a gazdasági lehetetlenülésről szóló 1150. §§-ban és sok más helyen úgy, hogy — Kuncz Jenő szavaival élve — elmondhatjuk: magánjogi törvénykönyvünk javaslatán a méltányosság aranyszálai szövődnek át. Ilyen aranyszálak csillognak még a 130., 973., 981., 983., 995., 996. és 1084. §-aiban is. A különleges rendelkezésekkel vonatkozásban a törvényhozó a bíróra bízza annak — a szabad mérlegelés alapján való —eldöntését, hogy a törvényes szabálytól való eltérést megengedő, sőt parancsoló kivételes méltánylást érdemlő körülmények, melyeket a törvényhozó előre nem láthat s így fel sem sorolhat, fennforognak-e. Ezt nevezném a méltányossági alapon való jogrendezés különleges módjának. Ezen a kétféle módon fog a magyar magánjog területén a méltányosság érvényesülni akkor, ha a Javaslatból törvény lesz. Addig pedig, amíg magánjogunk területén a szokásjog, a bíró alkotta jogszabályok irányadók, a törvényhozónak és bírónak a méltányosság érvényesítése körüli ez a kettős szerepe egy kézben, a bíró kezében összpontosul. A bíró fejleszti ki állandó gyakorlatával a jogszabályt s ruházza fel ezt esetleg döntvény erejével s ugyancsak az ő kezében van letéve annak lehetősége, hogy ez alól méltányosságból kivételt alkosson, sőt, hogy az idők