Magyar jogi szemle, 1940 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1940 / 15. szám - A jog és a méltányosság

292 feltétlen alkalmazására nem adható, viszont a törvényhozás alkotta jogszabályok strikt alkalmazása gyakran summa injuriára vezethet, kérdés mi a törvényhozó teendője e problémával szemben. Dr. Zittelmann Ernő bonni egyetemi tanár a jogászegyletünkben 1935-ben tartott előadásában annak a nézetének adott kifejezést, hogy középutat kell találni, ez pedig az, hogy a törvény elvileg döntse el az eseteket, de számos kérdés tekintetében a bírónak adjon szabadkezet, engedje a szabad mérlegelést, mely főleg a méltányosság útján érvényesülhet. Kétségtelen, hogy törvényhozó és bíró karöltve van hivatva érvényre juttatni a méltányosságot, mert csak így fog megvalósulni Bülow mondása: nicht das Gesetz, sondern Gesetz und Richteramt schafft dem Volke sein Recht. (Gesetz u. Richteramt). A törvény és bíró ezen együttes szerepének nehéz problémáját véleményem szerint a leghelyesebben megoldva a magyar jogban, nevezetesen magánjogunkban találjuk. Itt klasszikusan jelentkezik egyrészről a törvényhozó és a bíró eltérő természetű feladata és szerepe a méltányosság érvényre juttatása körül, — másrészről az az üdvös kölcsönhatás, melyet jogszolgáltatásunk e két tényezője egymásra gyakorol. VI. A magánjogi törvénykönyv javaslata akkor, midőn az opus élére tett bevezető szabályokban klasszikus tételekben állapítja meg a méltányosság alapelveit, ezáltal elvi éllel állást foglal amellett, hogy az élet és jogviszonyok rendezésében a méltányosságot kívánja érvényre juttatni. * Hogy szólnak ezek a szabályok? A 2. §. szerint a jogok gyakorlásában s a kötelezettségek teljesítésében a jóhiszeműségnek és tisztességnek megfelelően kell eljárni. A törvény nem nyújt oltalmat a joggal való visszaélésnek. 4. §. Ahol a törvény a bíróság belátására, az eset körülményeinek vagy fontos oknak méltatására utal: a bíróság a méltányosság szerint határoz. 5. §. A törvény magyarázatában és alkalmazásában nemcsak a szöveg szószerinti értelmét, hanem a törvénynek a rendelkezés alapgondolatában és céljában megnyilvánult szándékát, valamint a rendelkezéseknek egymással összefüggő kapcsolatát is figyelembe kell venni. 6. §. Oly jogi kérdésben, amelyet törvény nem rendez, a bíróság a hazai jog szellemének, a jog általános elveinek és a tudomány megállapításának figyelembevételével határoz. Mi ezeknek a szabályoknak a jelentősége az elvi állásfoglaláson felül? Jelentőségük igen nagy, mert nemcsak útmutatást, de egyes utasítást is adnak a bírónak arra, hogy ő a jogszabályokat a méltányosság elvei szerint, vagyis úgy alkalmazza, hogy a jóhiszeműségnek és tisztességnek engedjen érvényesülést. Minthogy pedig ezek szerint ez tekintendő „a hazai jog szellemének" kétségtelen, hogy a 6. §-ban a bíró részére fel-