Magyar jogi szemle, 1940 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1940 / 1. szám - Az alkalmazottak joglemondásának érvényessége

16 fennforgó jelét sem veszi figyelembe, sőt a negyedik bekezdésben foglalt rendelkezéssel az asszimilálódásnak magának is gátat emel. Mindezekszerint a törvénynek ama legfontosabb kiinduló pontja, mely az 1939. évi május hó 5. napja előtt és azután születettek között ilyen éles megkülönböztetést tesz, ezzel véglegesen le is zárja a néinzsidónak tekintendő személyek körét, amennyiben a nemzsidók körébe való bejutást az 1939. május 5.-e után születettek számára lehetetlenné tette. A nemzsidók köréből a zsidók körébe való bejutás lehetőségét, egyszóval a zsidóknak tekintendő személyek körét a törvény azonban nem zárta le, amennyiben mindazok, akik a törvény második és harmadik bekezdése értelmében kivétettek a zsidók köréből, visszajutnak oda a törvény hatálybalépése után zsidóval kötött házasság útján a negyedik bekezdés alapján, nemkülönben a törvény hatálybalépése után született nemzsidók a leszármazóikat juttatják a zsidók körébe egy zsidónak tekintendő személlyel megkötött házasság útján. Egyszóval a törvény 1. §-ában foglalt rendelkezések gerince a tÖTvény hatálybalépése előtt és után születettek közötti különbségtétel, amely az első bekezdésből átsugárzik a többi bekezdések rendelkezéseire és azoknak is uralkodó szempontja marad. Ebben elvileg az összes eddig ismert vélemények megegyeznek és nézeteltérés csak abban van, hogy egyesek álláspontja szerint egy kivétel mégis van ezen szabály alól, mégpedig a d) pontnál. Épén ezért figyeljük meg kissé, hogy miképen jut érvényre az első bekezdésben feltalált vezérelv a többi bekezdésekben is. A második és harmadik bekezdések bevezető mondatai szerint ezekben a bekezdésekben azokról a személyekről van szó, akiket az első bekezdés meghatározott. Személyszerint, saját személyi körülményeik szerint pedig az első bekezdés csakis a törvény hatálybalépte előtt születetteket határozza meg, a többieket ezzel szemben ,,a felsoroltaknak ivadékai" gyűjtőnév alá foglalja. A meghatározásnak ezt a módját megismétli a hatodik bekezdés, mégpedig itt félreérthetetlenül úgy, hogy a személyszerint meghatározottak között csak a hatálybalépés előtt, az ivadékaik'' gyűjtőnév alá vontak között pedig csak a hatálybalépés után születetteket lehet keresni. Láttuk ugyanis már, hogy a zsidónak minősülő személyek az első, illetve az első három bekezdésben kifejezésre jutó rendszer szerint, ha az első bekezdés szerint már zsidónak minősültek volna is, további feltételek fennforgása esetében a második vagy harmadik, bekezdés szerint is minősülhetnek és ebben az esetben ez az utóbbi marad reájuk nézve érvényben. Nem lehet tehát kétséges az, hogy amidőn a hatodik bekezdés a a harmadik bekezdésnek csak két kategóriájára nézve állította fel a részleges korlátozást, a másik kettőre azonban nem, akkor