Magyar jogi szemle, 1940 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1940 / 13. szám - Tettazonosság - személyazonosság

275 nem elégszik meg a kifejlődött és ma már sok esetben véglegesnek tekintendő felsőbírósági álláspont ismertetésével, hanem kritikai megjegyzéseivel kapcsolatban bemutatja a joggyakorlat fejlődésének különböző fokait, a vitás kérdéseknél közli a német elméleti és gyakorlati álláspontot is és a törvény által alkotott új jogi fogalmaknál (például különjog) megvilágítja azok értelmét és gyakorlati jelentőségét. Természetesen, tekintve a törvény életbelépése óta eltelt aránylagos rövid időközt, a perenkívül felmerülhető kérdéseknél bővebb határozat-anyag állott a szerző rendelkezésére, mint a peres eljárás keretében eldöntendő jogvitákból keletkezett Ítéletekben. E kérdéseknél a szerző az így keletkezett rést a külföldi irodalmat és joggyakorlatot ismertető fejtegetéssel tölti ki. A törvénynek a csendestársaságról szóló második részénél a szerző az eddigi joggyakorlatot teljes egészében ismerteti. A törvény-magyarázat általában a mindennapi életnek szánt gyakorlati munka. Ha a Lőw munkáját, csak ebből a szempontból bírálnánk, akkor meg kellene állapítani, hogy a már említett joggyakorlat teljes közlésén felül, miután a kapcsolatos és kiegészítő törvényhelyeik és rendeletek közlése" hiánytalan, a törvény különböző helyeire való utalás által a könyv kezelhetősége könnyű, valamint, mivel a törvény különböző helyei között az öszszefüggés gyorsan fellelhető — a könyv a gazdasági tényezők, az ügyvédek és a bíróságok munkáját hathatósan meg fogja könnyíteni. E könyv azonban többet nyújt, mint amit a cím ígér. Az elszórt elméleti fejtegetések és a német jogi irodalomra való gyakori utalás oly gazdag anyagot nyújt a gyakorlat emberének, hogy a törvény szelleme és a gyakorlat iránya előtte teljessé válik és így a könyv nemcsak a futólagos szükségletet elégíti ki. Aki pedig a Kft. elméleti ismertetését fogja céljául kitűzni, e könyvből megnyugvással fog meríthetni. Egészben véve, az a meggyőződés érlelődik meg a könyv tanulmányozásánál, hogy ez a törvény-magyarázat — csak az eltávozott szerzőket említve — méltán sorakozik a Králik Lajos, Imling Konrád és Kovács Marcel maradandó becsű műveihez. Glatz Ede. Dr. Bónis György: Szent István törvényeinek önállósága. Értekezések Eckfrart Ferenc jogtörténeti szemináriumából. 7. sz. 8° 57 o. Első törvényeink sorsa és az egyházi menedékjog. Különlenyomat a Regnum egyháztörténeti évkönyv 1938—1939. évi kötetéből. 8° 23. o. Szerző mindkét dolgozatában lényegileg ugyanazzal a kérdéssel foglalkozik, tudniillik első törvényeink sorsával és hatásával. Csakhogy míg az elsőben vizsgálatait Szent István törvényeire korlátozza, és azokat más szempontból, tudniillik az önállóság szempontjából is vizsgálja, az utóbbi dolgozatban valamennyi XI. századi törvényünk hatá-