Magyar jogi szemle, 1940 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1940 / 13. szám - Tettazonosság - személyazonosság

269 axiologikus szempontnak a figyelembevétele csak megzavarja a tisztánlátást. A bíróság — mint már említettük — a tárgyaláson összehordott tényelemeket egyenként átvizsgálja abból a szempontból, hogy melyeknek megtörténtét veszi bizonyítottnak s melyekét nem és az általa bizonyítottnak vett egyes tényelemeket időrendbe foglalva, az okozatosság láncolatában elhelyezve, minden okot egyelőre egyenlő értékűnek véve, mozaikszerűen összeállítja azt az eseményt, esemény-sorozatot, amelyet bizonyítva lát (tényállás). Ennek megtörténte után ezt az esemény-sorozatot, egyes mozzanataira bontva, tüzetesen összehasonlítja, összeméri az ugyancsak tényelemeire, mozzanataira, felbontott vádbeli eseménysorozattal a végből, hogy azok lényegében fedik e egymást és ennek a műveletnek eredményeként megállapítja, hogy e kettő ugyanarra, a (térben és időben lejátszódott) kauzálisán összefüggő eseményre vonatkozik-e, vagy sem. Ez a működése nem merül ki a puszta igenlésben, vagy tagadásban, hanem a vádbeli eseményt, — amelynek előadása téves, hiányos, vagy hományos lehet — helyesbítheti, hozzáadhat, vagy elvehet belőle, avagy pontosabb körülírással megvilágíthatja. Mindezt megteheti, sőt meg is kell tennie, mert az ítéletnek teljes egészében, maradéktalanul ki kell merítenie a vád tárgyát. Ebben a funkciójában elmehet addig a végső határig, amíg a két tényleírásnak ugyanarra az eseményre és annak következményére való vonatkozása kétséget nem szenved. Azt mondanunk sem kell, hogy a két tényleírásnak nem kell formalisztikusan fednie egymást. Megeshet az is, hogy a bíróság a vádbeli esemény-sorozatnak csak egy meghatározott részét látja bizonyítottnak, amikor is az ítéleti és vádbeli tényleírás egymással a szubszidiaritás viszonyába kerül,45 viszont előfordulhat az is, hogy az ítélet olyan tényelemeket is felölel, amelyet a vádirat nem tartalmazott. Csak egyet nem tehet: olyan eseményt, amely a vádból kimaradt, ítélkezése alapjául nem vehet, tehát a tettazonosság körébe sem vonhat. Ezt egyébként a kir. Kúria a sajtó útján elkövetett rágalmazással kapcsolatban tüzetesen ki is fejtette. A kir. ítélőtábla ugyanis vádlottat a rágalmazást tartalmazó cikkének oly összefüggő kitételei miatt is bűnösnek mondotta ki, amelyeket főmagánvádló nem tett vád tárgyává. Egy cikkben u. i. számtalan rágalmazó és becsületsértő kifejezés lehet, amelyek mind sértik főmagánvádló becsület jogát. Ez a sérelem azonban csak megfelelő vád alapján torolható meg. Ha fmv. nem emel vádat az egész sajtóközlemény, hanem annak csak egyes tüzetesen meghatározott kitételei miatt, akkor a bíróság a tett45 Ez alapon állapította meg a Kúria erőszakos nemi közösülés bűntettére irányuló vád esetében a tettleges becsületsértés vétségét. (J. H. VII. 78. jogeset) .