Magyar jogi szemle, 1940 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1940 / 13. szám - Tettazonosság - személyazonosság

268 keretében nem lehet áttérni. Nem lehet áttérni még akkor sem, ha ugyanazoknak a kifejezéseknek használata lett megállapítva az ítéletben, mint amelyek miatt a vád emeltetett és pedig egyrészt pertechnikai szempontból, másrészt eltérő jogi természetük miatt, de főként azért, mert más a jog által védett érdek a rágalmazásnál (magánérdek) és más a hamis vádnál, hatóság előtti rágalmazásnál és izgatásnál (közérdek). Ezek a határozatok figyelmen kívül hagyják azt, hogy úgy a vád, mint az ítélet ugyanarra az elkövetési cselekményre vonatkozik és lényegesnek a rajta kívül álló, az ontologikus tett fogalmához nem tartozó — védett érdeket tartják, ami viszont axiologikus, értékelés alá eső fogalom. Az értékelés pedig már nem a tettazonosság (esemén}'azonosság) megállapításának körébe vág, hanem azon túl a cselekmény büntetőjogi minősítésének mozzanatához tartozik. Erről a kérdésről a későbbiekben fogunk beszélni. A kir. Kúria nagy tekintélye iránt érzett mélységes tiszteletünk ellenére sem tudjuk tehát helyeselni és magunkévá tenni ezt az állásfoglalást és pedig a kifejtetteken kívül még azért sem, mert az általunk előadott értelmezés mellett a tettazonosság fennforgásának vagy fenn-nem-forgásának megállapításához a védett jogi érdek, érték felvétele nélkül is eljuthatunk. Már kifejtettük, hogy a tettazonosság voltaképen ugyanarra az eseményre, esemény-sorozatra való vonatkozást jelent. Említettük azt is, hogy az azonosság, mint a filozófia egyik a priori végső alapigazsága nem szorul bizonyításra s illetve, hogy az egyáltalán nem is bizonyítható. Az eldöntendő kérdés most már az, hogy mikor állítható teljes határozottsággal, hogy úgy a vádbeli, mint az ítéleti tényleírás ugyanarra az eseményre vagy pedig mindkettő más-más eseményre vonatkozik? Vájjon nem körben járunk-e és idem per idem ugyanazt ugyanazzal határozzuk meg, ha az eseményt, a lényegét tevő cselekvéssel, aktív vagy passzív magatartással és annak eredményével, illetve valamely ok következményeként jelentkező valamely állapotlétesülésével helyettesítjük? Kétségkívül nem, mert az elkövetési cselekmény és annak eredménye, illetve valamely állapot létesülését előidéző egyes tényelemeknek, mozzanatoknak gondos és tüzetes egybevetése, összemérése útján eldönthető az, hogy a vádbeli s az ítéleti tényleírás ugyanarra az eseményre vonatkozik-e vagy sem. Ennél a funkciónál bármilyen jogi, normatív vagy csületsértést, nem ugyan az általunk kifejtettek alapján, hanem azzal a megokolással, hogy a védett jogi érdek mindkét esetben azonos (a honvédség védelme). — J. H. IX. 1046. és X. 1015. sz. jogesetek. B. H. T. VIII. 865. sz. jogegységi határozat. B. J. T. LXXXIII. 26. — Ellenben a B. J .T. LXXXV. 129. L közölt j. e. határozatában a Kúria bizonyos megszorítással lehetségesnek tartja hatóság előtti rágalmazásról közönséges rágalmazásra az áttérést. B. J. T. XCI. 1. Bégre helytelenítő megbeszélésével.