Magyar jogi szemle, 1940 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1940 / 13. szám - Tettazonosság - személyazonosság

267 szegezni, hogy éppen csak azért lehet beszélni tettazonosságról, mert csak egy tettről van szó, Két tett azonosságáról beszélni logikai abszurditás. Ha a legtágabb értelemben vett „tett" alatt ,,esemény"-t értünk és ennek a tüzetesen kifejtett értelmezést adjuk, akkor most már azt kell vizsgálnunk, hogy melyek azok a kritériumok, amelyek segítségével határozottan megállapíthatjuk, hogy a vádbeli és az ítéleti tényleírás — a közöttük fennálló nagyobb vagy lényegesebb eltérések ellenére is — minden kétséget kizáróan ugyanarra az eseményre vonatkozik — illetve a közöttük fennálló kisebbnek vagy lényegtelennek látszó eltérés mellett sem vonatkozik ugyanarra az eseményre? Az elkövetés helyét és idejét pl. egyes írók egyöntetűen és következetesen lényegtelennek állítják, ezt tehát a bíróság — a vádbeli tényleírástól eltérően állapíthatja meg; azaz a tettazonosság sérelme nélkül az elkövetésnek más helyét és idejét állapíthatja meg. Ezt az elvet követi az állandó bírói gyakorlat is.40 Nagyjában ez jól is van így, de általános érvényű szabályként ezt kimondani még sem szabad. A helynek és időnek megváltoztatása folytán az ítéleti tényleírás esetleg egy más helyen vagy más időben, de a valóságban megtörtént másik eseményre fog vonatkozni, mint amire a vád vonatkozik. Megtörténhet u. i., hogy a vádlott nemcsak a vád tárgyát képező cselekményt követte el, hanem egy ahhoz teljesen hasonlót is, de más helyen vagy más időben és e miatt vádat egyáltalán nem is emeltek.41 Kétségtelen, hogy a vádbeli és az ítéleti tényleírás — minden egyezősége ellenére, a lényegtelennek állított térbeli vagy időbeli eltérés folytán — nem fog ugyanarra az eseményre vonatkozni. Másrészt pedig elméleti jogászaink legkiválóbbjai csaknem egyöntetűen, sőt az ő állásfoglalásukat magáévá tevő bírói gyakorlat is azt az elvet vallják, hogy tettazonosság alatt nem kizárólag a történeti eseménynek azonosságát, hanem ezenkívül a jog által védett érdeknek, értéknek azonosságát is kell értenünk. Sőt szerintük éppen ez a védett érdek a legfontosabb, leglényegesebb kritérium! Ehhez az elvhez való következetes ragaszkodásnak folyományaként hozta meg a kir. Kúria azokat a határozatokat, amelyek kimondják, hogy pl. hatóság előtti rágalmazásról a közönséges rágalmazásra,42 vagy izgatásról a rágalmazásra,43 továbbá a hamis vádról a rágalmazásra44 és viszont — a tettazonosság 40 J. H. VI. 1028. eset. 41 Erre egyébként módot nyújt a TE. 105. §. 42 B. J. T. XX. 75. és J. H. VI. 117. — Ellenkező véleményen van Angyal is a Becsületvédelemről szóló 1914:XLI. t.-c. könyvében 49. old. « B. J. T. LXXXVI. 116. old. 44 J. H. X. 970. jogeset. — Ellenben megállapította a Kúria a honvédség sérelmére elkövetett izgatás helyett a honvédség sérelmére elkövetett be-