Magyar jogi szemle, 1940 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1940 / 13. szám - Tettazonosság - személyazonosság

266 egyrészt a tett azonos a cselekménnyel, másrészt pedig az azonosság és egyenlőség egymással rokonfogalmak lévén, azok egymással helyettesíthetők. Ebben a felállításban logikai hiba rejlik, mert az azonosság és az egyenlőség nem egymást helyettesíthető, hanem éppen ellenkezőleg egymást kizáró, egymástól eltérő fogalmak! „Az azonosság — idézi Heller38 Bolzanot — olyan fogalom, amely egy dolognak egyes-egyedül önmagával való összehasonlításából keletkezik." Valamely dolog, esemény csak önmagával lehet azonos, vagyis az ami és nem más, mint ami. Ez olyan filozófiai a priori alapigazság, ami nem szorul bizonyításra, de egyáltalán nem is bizonyítható! Viszont egy és ugyanaz az a dolog, legfeljebb egy másikkal, de semmiesetre sem lehet önmagával egyenlő! A fogalmaknak összekeverésétől tehát nagyon óvakodnunk kell, ha meg akarunk a helyes úton maradni. A tettazonosságnak helyesen értelmezett elve nem követeli azt, hogy a vádbeli és az ítéleti tényleírás egymással qualitative vagy quantitative egyenlő, sem azt, hogy egymással egyező, sőt még azt sem, hogy egymással azonos legyen, ellenben feltétlenül megköveteli azt, hogy mindkét tényleírás ugyanarra az eseményre vonatkozzék. Tettazonosság alatt tehát azt kell és szabad értenünk, hogy úgy a vádbeli tényleírásban előadott, mint az ítéleti tényleírásban megállapított esemény, esemény-sorozat ugyanarra a valóságban megtörtént, vagy fiktív és pedig öntudatos vagy öntudatlan emberi magatartásra, cselekvésre, vagy cselekvéstől való akart vagy nem akart tartózkodásra, aktív vagy passzív tevékenységre és annak eredményére, illetve valamilyen állapot létesülésére (keletkezésére, változására, megszűnésére) vonatkozzék. Tettazonosság tehát ugyanarra az eseményre való vonatkozást jelent! A tettnek és az eseménynek kifejtett értelmezése mellett nyilvánvaló, hogy miért helytelenítjük a tettazonosságot a történeti esemény azonosságában látó azokat a régebbi bírói határozatokat, amelyek a tettazonosságot nem találták megállapíthatónak akkor, ha az általuk megállapított tényállás nem fedte mindenben pontosan a vádbeli tényelőadást. A tettazonosság lényegét nem a két tényleírás egyenlőségében, egyezőségében vagy azonosságában kell keresnünk, hanem abban, hogy mindkettő ugyanazzal az eseménnyel foglalkozzék, mindkettő ugyanarra vonatkozzék. é Éppen ezért is mondja Borgmann39, hogy a tettazonosság kifejezés voltaképen helytelen, mert csak egy tettről van szó, amellyel úgy a vád, mint az ítélet foglalkozik, a tettazonosság hangoztatása tehát felesleges. Ezzel viszont azt lehet szembe38 Heller: i. m. 39 Borgmann: i. m.