Magyar jogi szemle, 1940 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1940 / 13. szám - Tettazonosság - személyazonosság

261 törvénykezési jogi, egyet pedig anyagi büntetőjogi értelemben. Büntetőtörvénykezési jogi értelemben szerinte a tett egyjelentőségü a konkrét tényálladékszerű cselekménnyel, a tettazonosság pedig a tényálladékszerű történés azonosságával, \nyagi büntetőjogi értelemben pedig a tettben a materiális jogtalanság tartalmát látja. Baumgarten12 nyomatékosan hangsúlyozza: ,,a tett fogalmának meghatározásánál a történeti esemény fixirozása mellett a tettesnek tulajdonított akaratirány (dolus és culpa) is mérvadó", tehát szerinte a probléma eldöntése inkább az anyagi, mint az alaki büntetőjog körébe tartozik. Vargha13 eleinte arra az álláspontra helyezkedett, hogy a tettet, mint csupán térben és időben meghatározott történeti eseményt meg kell különböztetnünk a cselekménytől, ami nem egyéb, mint jogilag meghatározott tett. Később azonban már arra a következtetésre jut, hogy a tett perjogi meghatározásánál csak a jogi érték sérelmét kell megállapítani s ekként ha a sértett jogi érték azonos, nem szenved sérelmet a tettazonosság elve. A tettazonosságot, elejtve a történeti eseményre való hivatkozást — ami kitűnik a következő kijelentéséből: ,,a vád tárgya nem a fizikai cselekmény" — végül is kizárólag csak a jogsérelem vagy jogveszélyeztetés azonosságában véli megtalálni.14 Lohsing15 szerint ezzel szemben a tettazonosság lényege a tettesi tevékenység azonosságában van, Kries16 pedig a tettazonosságot akkor is fennforogni látja, ha vagy a tevékenység, vagy az eredmény ugyanaz marad. Velük homlokegyenest eltérő álláspontot foglal el Szöllösy17, aki szerint ,,a tett nem valamely idő, hely, tárgy, mód és eszkö zök tekintetében meghatározott magatartást és annak eredmé nyét, — tehát nem a vád részéről tüzetesen körülirt történeti jelenségeket, hanem a sértett konkrét jogérdekének valamely módon való megsértését vagy veszélyeztetését jelenti". Ez az álláspont nagyban-egészben megegyezik Varghának végső állásfoglalásával, valamint Angyalnak18 azzal a korábbi kijelentésével: „azonosnak kell lennie tulajdonképen a vádba tett és ítélet alapjául szolgáló jogilag védett érdeknek". Ugyancsak ezen az állásponton van Tarnai19, Vámbéry, 12 Baumgarten /.: A'tett azonosságának kérdéséhez (1889.). 13 Vargha F.: Non bis in idem (1889.). Balogh—Illés—Vargha: Büntetőperrendtartás magyarázata (II. köt.) . 14 Vargha F.: Jogesetmegbeszélés (B. J. T. LXXVIII. 65 L). 15 Lohsing E.: österr. Strafprozessrecht. 16 Kries A.: Lehrbuch des deutsches Strafprozessrecht. 17 Szöllösy 0.: Tettazonosságról (Bűnügyi Szemle VI.). — u. a.: A feltazonosság kérdéséhez (Magyar Jogi Szemle 1931.). 18 Angyal P.: A magyar büntetőeljárási jog tankönyve II. kötet (1915.). 19 Tarnai: Tettazonosságról.