Magyar jogi szemle, 1940 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1940 / 13. szám - Tettazonosság - személyazonosság

262 Finkey20 és ezt az elvet vallja Degré21 is, amikor kijelenti: ,,a tettazonosság a sértett jogi érdek identitásától függ." Hasonló elvet képvisel Balogh22 és Miskolczy2*, Zehery (B. J. T. LXXXVÍÍI 110. 1.) valamint Auer24 is. Mecsér25 nagy alapossággal és elmélyedéssel írt tanulmányában a büntetőjogi tényálladék fogalmából indul ki és a tényálladékszerű tevékenységet véve alapul, a tett fogalmát akként határozza meg: „hogy az valamely jogi jószág ellen irányuló olyan emberi magatartás, amelyre a büntetőtörvénykönyv különös részének valamelyik tényálladéka ráillik. Röviden: a tett jogsértő vagy veszélyeztető tényálladékszerű tevékenység." * Ebből a futó áttekintésből is meggyőződhetünk arról, hogy az irodalomban a tett fogalmának meghatározása túlnyomórészben a büntetendő cselekmények körére korlátozódik. Miután az egymás mellé felsorakoztatott állásfoglalások valamennyien abból indulnak ki, hogy a tettet, mint jogi, különösen pedig mint büntetőjogi fogalmat határozzák meg, feleslegesnek tartjuk, hogy azokkal egyenként, külön-külön foglalkozzunk, ehelyett valamennyit együttesen fogjuk elbírálni. A tett általános fogalmát valamennyien szintelennek, mitsem mondónak s éppen ezért hasznavehetetlennek tartják és azért, hogy a tettazonosság problémáját megoldhassák, a tettet mint büntetőjogi, illetve büntetőeljárásjogi fogalmat, lényegéhez nem tartozó, sőt rajta kívüleső jogi és normatív, valamint axiológiai kritérimumokkal ruházzák fel. így egyesek a bűncselekmények tényálladékában, mások a tényálladékszerű tevékenységben, sokan a cselekmények egységében, illetve többségében, a legtöbben azonban a védett jogi érdekben, értékben találják meg azt - az eszközt, amellyel a közönséges ,,tett" fogalmat, a büntetőjogi értelemben vett „tett" fogalmától elhatárolhatónak és amelynek segítségével a tettazonosság fenn- vagy fenn nem forgását megállapíthatónak vélik. A tett fogalmának ekként való megszorítása azonban semmiesetre sem helyeselhető, mert kirekeszt abból olyan történéseket, amelyek büntetőjogi relevanciával nem bírnak ugyan, semmiféle jog érdeket nem sértenek és nem is veszélyeztetnek, de ahhoz való tartozásuk még sem szenvedhet kétséget. E helyett a keilő 20 Finkey F.: Magyar büntető eljárás tankönyve. — u. a.: Jogesetmegbeszélések (B. J. T. XLIV. 17., XLV. 81., XLVI. 251., XLVJL 193., XLVUÍ 113., L. 179., LV. 8. 21 Degré M.: Jogesetmegbeszélések (B. J. T. LXX1I., LXXXVL, LXXXVIIL, LXXXIX. köt.). 22 Balogh /.: Jogesetmegbeszélés (B. J. T. LXXXVL). 23 Miskolczy: Jogesetmegbeszélés (B. J. T. LXXXVIL 113. 1.). 24 Auer Gy.: Főtárgyalás a törvényszék előtt (1930.). 25 Mecsér J.: A tettazonosság problémája (1937.).