Magyar jogi szemle, 1940 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1940 / 13. szám - Tettazonosság - személyazonosság

260 A kir. Kúria is magáévá tette ezt az álláspontot és a 12. sz. büntető jogegységi döntvényében végül is kimondotta, hogy „az ítélkezés szabadságának a jogilag védett érdek szab határt". — Ettől kezdve a joggyakorlat nagyjából egységesen és egyöntetűen ezt az elvet vallja és követi ebben a kérdésben.3 Többen kiváló jogászaink közül azonban ennek ellenére még ma is kitartanak a mellett, hogy a tettazonosság semmi egyébben nem áll, mint a történeti esemény azonosságában.4 Ugy véljük tehát, hogy nem végzünk felesleges és hiába való munkát, ha ezt a témakört átfogó ismertetésben részesítjük. * A „tett" kifejezés értelmét kutató, a tett fogalmát boncolgató és taglaló írók majdnem mindannyian abból indulnak ki, hogy a tett-fogalmat jogi, speciálisan anyagi büntetőjogi, illetve büntetőtörvénykezési jogi értelemben kell maghatározniok és ennek következményeképen fogalommeghatározásukat a büntetendő cselekmények körére szűkítik. Ezt az állásfoglalásukat egyenesen alátámasztja a francia büntető törvénykönyv, amely kifejezetten kimondja, hogy „a tett azonos a büntetendő tettel", vagyis a bűntettel. (Gode d'instruction criminelle ordnet 360. cikk.). Beling5 szerint arra a kérdésre, hogy minő egyes összetartozó tények alkotják a történeti eseményt, csak az anyagi büntetőjog segítségével lehet válaszolni. Ezzel szemben Bemer6 és Borgmann7 azt hangoztatják, 7 Borgmann F.: Die Identitát der Tat (1891.). hogy a tettazonosság problémáját a büntetőeljárás terjedelme határozza meg. Mittermaier8 szerint pedig a büntetőeljárás tárgyát tevő történeti eseményt valamely bűncselekményi tényálladékteleméinek segítségével kell egységbe foglalni. Grünhut9 és Heffter10 a kérdés megoldásánál a jogi normát veszi alapul a tényleges esemény meghatározására. Schwinge11 meg egyenesen azt állítja, hogy „a jog a tett fogalmát saját szükségletei szerint alakítja" (és szükségleteinek megfelelően két külön tettfogalmat konstruál, egyet büntető3 J. H. VI. 117. és 877. esetek. 4 Dr. Zöldy M.: Tettazonosság és minősítés. (Jog. 1935.). Dr. Heller E.: Tettazonosság és azonosság (1939.). — Jogesetmegb.: B. J. T. LXXIX. 46. 5 Bennecke—Beling E.: Lehrbuch des deutschen Reichsstrafprozessrechts (1900.). Beling E.: Deutsches Reichsstrafprozessrecht (1928.). 6 Bemer M.: Grundsatz des ne bis in idem im Strafprozess (1891.) u. a.: Lehrbuch des Strafrechts. 8 Mittermaier W.: Über den Begriff der Tat im Strafprozess (1900.) 9 Grünhut: Begriffsbildung und Rechtsanwendung im Strafrecht (1926.). 10-n Schwinge E.: Die Identitát der Tat im Sinne der Strafprozessordnung (1933.).