Magyar jogi szemle, 1940 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1940 / 13. szám - Testvértartási kötelesség, mint kötelezettség

253 get egészben, vagy részben, mint közös vagyont (Gemeinderschaftsgut) tovább fenntartják, vagy a vagyonukat ily közösségbe hozzák, illetve olvasztják. Az ilyképen keletkezett össztulajdon azt jelenti, hogy mindegyik tagot a közösségben (Gemeinder) az egész vagyonra illeti meg a jog. Eszményi hányadok nincsenek. Ha valamelyik tag meghalt, a gyermekei lépnek helyébe; ha gyermek nincs, a jogosultság a túlélők javára hárul. A vérségi alapon nyugvó jogeszme foganatját jelenti az a térhódítás is, hogy a svájci polgári törvénykönyv törvényszabta előfeltevések mellett és keretben kölcsönös tartási kötelezettséget nemcsak a felmenők és lemenők között, hanem a vérrokonok további körében a testvérek között is megállapítja. A 328. cikkében rendeli, hogy (vérrokonok fel- és lemenő ágon és a testvérek egymást kölcsönösen támogatni, segélyezni és gyámolítani kötelesek. (Blutsverwandte in auf- und absteigender Linie und Geschwister sind gegenseitig verpflichtet, einander zu unterstützen), mihelyt ezek e segélyezés nélkül szükségbe jutnának (sobald sie ohne diesen Beistand in Not geraten würden). A szükségállapotnak nem kell beállania, elég, ha a segélyezés, a támogatás hiányában a vérrokon szükségbe jutna, mert képtelen arra, hogy magát eltarthassa. Ez a ténykörülmény a tartáskötelezettség adott esetbeli keletkezésénél a német polgári törvénykönyvnek is követelménye (1602. §.). E szerint a törvénykönyv szerint is tartásjogosult — bár csak egyenes ágonlévők között (1601. §.) — csak az, aki képtelen arra, hogy magát eltarthassa (Unterhaltsberechtigt ist nur, wer ausserstande ist, sich selbst zu unterhalten). Egyik előfeltevés tehát a vagyontalanság, avagy nem értékesíthető és nem jövedelmező vagyon és keresetképtelenség. De nem elegendő az, hogy a tartásra jogosult e támogatás nélkül társadalmi állásának megfelelő „illő" tartást nem érhet el. Mindez a szempont a tartásra kötelezettet illetően jelentős. Találóan állapítja meg a zürichi főtörvényszék egyik (SJZ. 14, 361.) határozatában, hogy a családjogi tartási kötelezettség nem merül ki a legvégső szükségbeliek szolgáltatásában (Leistung nur der alleráussersten Notdurft), de nem emelkedhetik a társadalmi állásnak megfelelő tartásig sem (nicht auf standesgemássen Unterhalt), azonban annyi jár, amennyi szükséges ahhoz, hogy a tartásra jogosult a társadalmi megaláztatás alól mentesíttessék (so viel zu gewáhren, als notwendig ist, um den Unterstützungsberechtigten vor gesellschaftlicher Demütigung zu bewahren); valamivel több, mint a szegénységi közszolgáltatás (alsó doch mehr, als die aus öffentlichen Mitteln verabfolgte Armenunterstützung betragen würde). Ennélfogva a tartásra jogosultnak minden rendelkezésre álló eszközt (vagyont, jövedelmet, saját munkaerejét, stb.) igénybe kell vennie és fel kell használnia, mielőtt a tartásigénye esedékessé válhatnék (dr. A. Silbernagel und dr. P. Wáber, Schweizerisches Zivilgesetzbuch. Familieu-