Magyar jogi szemle, 1940 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1940 / 13. szám - Testvértartási kötelesség, mint kötelezettség

249 ban a véregység jogeszméjének mindenkoron való szem előtt tartásával kifejezett rendelkezést nyert, például: a Hk. I. R. 51. cím 6. §. abbeli rendelkezésében, hogy ,,apák, ha valóságos szükség hozza úgy magával, magukra vállalhatják és vehetik fiaik terhét, sőt végső szükség esetében még azok javait is, ha azokban megosztva nincsenek, eladhatják és elidegeníthetik", I. R. 52. cím 5. §-a szerint, ha a felserdült és törvényes korú fiú a fogságba esett apát az ellenség kezéből vagy a tömlőéből, midőn ezt tehetné, ki nem váltja, sem ki nem szabadítja, vagy érette kezességet vállalni vonakodik, az örökségnek és egyéb vagyonnak megosztására kényszeríthető, de ki nem tagadható; a Hk. I. R. 53. cím 10. §-a szerint, „az apa a fiú és megfordítva a fiú az apa részére köteles szerezni mind azt a vagyont és fekvő jószágot, amit szerezhet". Hk. I. R. 55. cím 2. §. ,,Elhalálozván az apa, az őrjöngök fiútestvérei, tudniillik a többi közül az idősebb épelméjű fiútestuér, éppen, mint az apa, úgy tartozik ezeknek az őrjöngőknek és eszelősöknek gondját viselni." A ,,Közigazság törvénye Magyarhonban" Budán 1845. évben megjelent művében Prof. Frank Ignác is a rokonság (cognatio) jogi fogalmát ,,véregységre" alapítja (I. k. 88. §.), a sógorságot (affinitás) pedig ,,vérszövetségen" alapulónak mondja (I. 89. §.). A törvénytelen születést viszont (I. 90. §.) „vérhibának" jelöli meg. A rokonok tartását csak a szülő és gyermek, illetve a házastárs tartása szempontjából tárgyalja és kiemeli (105. §.), hogy „Ház népe a gazdátul függ; és a kormány őtet illeti, de nemkülönben a tartás gondgya is." A házasságon kívül született gyermekekre nézve pedig megállapítja, hogy, „akik törvénytelen ágybul származnak, a vérség javaiban, díszeiben nem részesülnek, nevet, nemességet, címet, örökséget nemzőik után nem nyernek. Hanem tartani őket és nevelni szülőik tartoznak, mert ez természetes kötelesség, melyet semmiféle törvény meg nem ronthat." Az állandó, új bírói gyakorlat és a vonatkozó egyes újabb törvényes rendelkezések pl. H. T. (1894:XXXI. t.-c.) 95. és 105. §-a. távollévő vagyonából 1886:VI. t.-c. (Gyn.j 11. és 12. §-a, nyilvános betegápolás keretében 1898:XX1. t.-c. 7. §., Optk. 155 —171. §., stb. családjogi kötelességnek tekintik azt, hogy jogszabta esetekben a szülők a nagykorú gyermekeiket is és ezek a szülőiket eltartsák, ha reá szorulnak. Kölcsönös jogi kötelezettség. Majd kiterjesztette ezt (pl. Gyt. 11. §.) a nagyszülőkre és unokákra. A 'Mtj. Első rész V. fejezet tovább megy — bár igaz, hogy ennek legerősebb korlátja az emberi élettartam végessége, minthogy nagy-, szép- és dédszülőkön, illetve unoka, szép- és dédunokán túl már alig lehet szó, — az idevonatkozó előfeltételek fennforgása esetén — az egyenes ági rokonokra a nélkül, hogy felfelé a nagyszülőkre, lefelé az unokákra korlátozná, a vérjogi kapcsolat jogcímén kötelezi őket egymás eltartására.