Magyar jogi szemle, 1940 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1940 / 13. szám - Testvértartási kötelesség, mint kötelezettség

246 is a szokásjog, a testvértartási kötelezettség. Ma még nem nyilvánul írott törvényi jogban, bírói határozatokban sem, de eszméje és jogparancsbeli szabálya a magyar honban is évezredet meghaladóan él, mint vitathatatlan és abszolút jogtétel. Lappang a magyar magánjog rendszerében, mert azt az igazságérzés kívánja és a magáncselekmények láncolatában bírói megállapítás nélkül is állandóan megnyilvánul ott, ahol e kötelességérzet és 'kötelezettségtudat alapján a vérségbeliek a jogban rejlő erkölcsi értékességet is szolgálva, valósággal testvéreltartást nyújtanak. Jogrendszerünkben a magyar jogéletet uraló közszabadságszeretet mellett is a magyar nemzeti lét, mint egységes szerves organizmus főalkotó eleme volt mindig a család és ezt a szót tágabb értelemben véve: a nemzetség, amely nemcsak az ősrómai világban, de a középkorban a vagyonjogi életre is kihatóan a mainál sokkal mélyebben ható jogközösséget alkotott. A középkori európai törzsélet és törzsszervezet korában és hazánkban is a Szent István államrendszere előtt a földbirtok nem egyéni, de nemzetségi tulajdon volt. Ez a gondolat csak a mindent átfogó államhatalom előtérbelépése folytán vesztett jelentőségéből. A nemzetségi köteléknek abban az időben nemcsak politikai jelentősége, hanem magánjogi téren is uraló tartalma volt. Kifejlődött az egyéni tulajdon, de a vérségi kötelék bizonyos vonatkozásokban ezt követően a napjainkig is erős jogi kötelék maradt. Azonban különböző jogvidékek csoportjában pl. a magyar vagy a kelta, tiszta germán, szláv és görög, római jog vidékek szerint különböző kifejlést nyert az igazságosság és méltányosság, a mindenkori erkölcsi és világfelfogás eszméjének váltakozó, erősebb és mélyebb érvényesülésével. A magyar jog szférájában, ahol a nyugati hűbéri eszmék a közélet összetartozóságát soha fel nem bontották, egyes parti kuláris (pl. erdélyi és szepesi szász) jogoktól eltekintve, az országos jog alakult ki, amely a nemzeti szellem sugalmát, a magyar géniusz követelményét, amelyhez a családiság fogalma az egyes korok szellemeitől függetlenül tapadt, mindig hűen és tisztán megőrizte. A keresztény fajiság gondolata a magyar nemzeti múlt mindenkori történeti alapja volt. Ez a magyar nemzeti jellem nem szűnt meg akkor sem, amikor már lazult és a mult század közepén végül megszűnt a vérségi kapcsolaton nyugvó, századokra visszanyúló ősiség dologbelisége. Ezt követően a mai időkre is átnyúlóan sok esetben nem egyszer az egyén akarata ellenére is, féltve nyert megőrzést a vérség oltalma, a családiság, a nemzetség összetartozandóságának gondolata. Különösen megnyilvánul ez a magyar személyi és családi jog, az örökösödés, illetve gyámjog családiságában, pl. az örökjogi kötelesrész, az águlszállás, az ági öröklés, a szerzeményi vagyonra is kiterjedő