Magyar jogi szemle, 1940 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1940 / 13. szám - Testvértartási kötelesség, mint kötelezettség

245 meg, hogy ő is csak ember. Éppen ezeknél fogva abban a döntő kérdésben, vájjon állapítható-e meg gondosság elmulasztása, vagyis forog-e fenn culpa, ne alkalmazzuk azt az általános jogszabályt, mely szerint gondatlanság annak a gondosságnak az elmulasztása, amelyet az élet felfogása szerint rendes embertől az eset körülményeihez képest el lehet várni, hanem ezt, oda kell módosítani, hogy nem az „élet felfogása", hanem az illető élethivatás körében (orvosok körében) uralkodó felfogás irányadó. Ezt már évekkel ezelőtt a német Reichtsgericht így fejezte ki: ,,Es kommt darauf an, ob diejenige Sorgfalt angewendet ist, welche von einem normalen Menschen des betreffenden Berufskreises erfordert wird." Továbbá: a gondosság elmulasztásának, tehát a culpa fennforgásának megállapítása előtt az is szem előtt tartandó, hogy ú. n. culpa in concretoról van szó (Unger System II. 246. old.). De szem előtt tartandó az a további fontos körülmény, amelyre a m. kir. Kúriának legújabban hozott ítélete (P. VII. 744/1940.) oly találóan rámutat, ez az okozati összefüggés, azaz: még ha mulasztás meg is lenne állapítható, kártérítési felelősség nem forog fenn, ha nem mutatható ki az, hogy a mulasztás és az állítólagos egészségi zavar közt a nexus causalis kétségtelenül megvan. Erre a körülményre — úgy tetszik — a bíróságok nem fordítanak mindig kellő figyelmet. Végül talán nem lesz felesleges rámutatni arra, hogy ugyancsak a német Reichsgericht már évekkel ezelőtt az orvos különleges állását úgy jellemezte, hogy az általános érdekeket szolgáló orvosi hivatás pénzszerzési vállalaton felül áll, és ezért nem szabad azt valamely vállalat fokozatára lesüllyeszteni. Ezzel befejezem ezt a cikkemet, amelyről jól tudom, hogy a kérdést nem oldja meg, de talán impulzust adott nálamnál hivatottabbnak arra, hogy ezt a közérdeket oly közelről érintő kérdést nyugvópontra hozzák. Tesvértartási kötelesség, mint kötelezettség. Irta: dr. Szentirmay Ödön, ny. m. kir. kúriai bíró, egyetemi m. tanár, ügyvéd. A jog, és így valamely jogszabály eszméje és parancsa él, ha törvényi jogtételbe kifejezetten öntve sincs. Létét nemcsak észlelhetjük, hanem kötelező érvénye van, ha az a jogalkotó kútfők egyikében akár csak jogszokás útján is a nép, a nemzet, az állam ebbeli meggyőződésében megtestesül. Ily jogtétel a magyar magánjog régi és új, szétszórt szabályokból mozaikszerűen rakott és a szokásjog tételeivel egységbe forrt rendszerében, „amelynek keletkezési első módja ma