Magyar jogi szemle, 1940 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1940 / 13. szám - Az orvosok ellen indított kártérítési perek

242 Igen nehéz ennek a sajnálatos ténynek az okát megállapítani. Haberland, kölni professzor, már évekkel ezelőtt (1. Jurist. Wochenschrift 1932. évi 45/46. számában) nyilatkozott az orvosok elleni kártérítési perek nagy számára vonatkozólag és annak a nézetnek adott kifejezést, hogy a sok pernek az oka az orvosok számának szaporodása, az orvosi szakképzettség elégtelensége és az a körülmény, hogy a legtöbb orvos szavatossági biztosítást köt (Haftpflichtversicherung), amiáltal a kártérítés kötelezettsége a biztosítóra hárul. Ezt a felfogást nem tudom magamévá tenni, még pedig nemcsak azért, mivel hiányoznak a statisztikai adatok, hanem azért is, mert fel nem tehetem, hogy valamely orvos csak azért járna el a beteg kezelésénél kisebb gondossággal, mivel neki szavatossági biztosítása van. Ugy érzem, és azt hiszem, hogy ezeknek a pereknek az oka mélyebben keresendő. Egyik ok — úgy vélem — abban rejlik, hogy a szabad orvosválasztás nagyon korlátozódott. Gondoljunk pl. arra, hogy sok száz meg száz beteg valamely betegbiztosító és hasonló intézethez fordul, ahol egyik orvos átveszi a gyógykezelést. A beteg azt az orvost nem maga választotta, de kénytelen magát általa gyógykezeltetni. Ebben egymagában már ha nem is bizalmatlanság, de mindenesetre bizalom hiánya rejlik. A beteg és az orvos közti viszonyban pedig a bizalom igen nagy szerepet játszik; ez a bizalom annyira fontos, az érzelem világába tartozó egyéni körülmény, hogy azt rádiktálni nem lehet senkire. Ebből aztán igen könnyen adódik az a helyzet, hogy a beteg, aki az ő laikus eszével úgy gondolja, hogy a gyógykezelésben, hiba történt, azt az orvost kártérítésért beperli, mert hisz semmiféle közelebbi nexus az ő személyét az orvoshoz nem köti; és tényleg ezeknek a haszontalan, zsaroláshoz közelálló kártérítési pereknek a túlnyomó része ilyen intézeti orvosok vagy az illető intézet ellen irányulnak. Egyik további oka ennek az áldatlan peráradatnak a mostoha gazdasági körülmények által előidézett nyomasztó anyagi helyzet mintegy bíztatja azt a laikus beteget, hogy ' kártérítési perrel úgyszólván szerencsét próbáljon, hátha ilyen úton valahogy segíthet a nyomorúságán; hisz nem kockáztat semmit, nincs semmi veszíteni valója. Ezeket a könnyelmű perindításokat már évek óta figyelemmel kísérem. Bár igaz örömmel állapítom meg, hogy bíróságaink és különösen a m. kir. Kúria, a helyzet magaslatán állanak és ezekben a perekben joggal való visszaélést látnak, és ennél fogva ezeket a kártérítési kereseteket, mondhatni kivétel nélkül, elutasítják, másfelől sajnálattal állapítható meg az is, hogy ezek a keresetelutasítások elriasztó hatással nincsenek.