Magyar jogi szemle, 1940 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1940 / 13. szám - Az orvosok ellen indított kártérítési perek

243 Mielőtt arra a nehéz kérdésre, vájjon lehet-e ezen a bajon segíteni és milyen módon, választ adni megkísérelném, röviden rá kell mutassak a kérdésünkkel összefüggő 82. sz. kúriai jogegységi döntvényre. Ez a döntvény különösen két szempontból fontos az orvosok elleni kártérítési perek kérdésében. Az egyik az, hogy ha az OTI. által nyújtott gyógykezelésben történik az állítólagos hiba, a kártérítési kereset az OTI. és nem az orvos ellen indítható; ezt a felfogást a bir. gyakorlat — igen helyesen — akkor is alkalmazta, ha az OTI. nem egyik nála alkalmazott orvost bízta meg a gyógykezeléssel, hanem az OTI a beteget egyik egyetemi klinikára utalta be és a betegnek — persze alaptalan — állítása szerint a hibát a klinikán követték el; a Kúria kimondta, hogy ilyen esetben is a kártérítési per az OTI. ellen indítandó. A másik fontos mozzanat, amelyet a 82. sz. jogegységi döntvény tartalmaz az, hogy a műhiba fogalmát körülírja. A döntvény ugyanis annak hangsúlyozása mellett, hogy az általam fent már id. 1876: XIV. t.-c. 47. §-ában a műhibáról szóló rész is közérdekből lett felvéve, a műhibát ott látja fennforogni, „ahol az orvos nem fejtette ki azt a szakavatott és körültekintő gondosságot, amelyet a kezelés idejének megfelelő átlagos orvosi ismeretek mellett az élet felfogása szerint az eset körülményei között rendes orvostól el lehet várni." Ennél jobban a műhiba fogalmát körülírni nem lehet. Ez a döntvény, amelynek indokolása magas és átgondolt nívón áll, kitűnő szolgálatot tesz a szóban forgó kérdésünkben. Ezeket szem előtt tartva, megkísérlem, választ adni arra a kérdésre, vájjon milyképen lehetne a sok haszontalan kártérítési pernek gátat -vetni, vagy a peráradatot legalább némileg mérsékelni? Ezeket a kártérítési pereket majdnem kivétel nélkül oly egyének indítják, akik szegényjogot élveznek. Ez azt jelenti, hogy az a felperes fel van mentve bélyegek, illetékek, stb. fizetése alól, sőt, ha kívánja, ügyvédi képviseletet is kap. Ez a körülmény természetesen nagy csábító erővel bír a perek megindítására nézve. Itt — nézetem szerint — a bíróságok közbeléphetnének. Utalok ugyanis a Pp. 112., 115. és 118. §-aira. Ezek szerint a szegénységi jog megadása megtagadható, ha a per már előre eredménytelennek mutatkozik, továbbá a szegényjog megvonható, ha a szegényjog megadásának az előfeltétele nem volt meg, vagy már nincs meg többé. Nagyon jól tudom, hogy ez nehéz feladatot ró a bíróra, de másfelől megkönnyíti ezt a feladatot az a bíróságok előtt is köztudomású tény, hogy ezek & kártérítési perek majdnem mind alaptalanok, úgy hogy ezekben a perekben a bíróságoknak a szegényjog megadása és megvonása kérdésében szigorúan, alaposan és nagy körültekintéssel kellene eljárniok, ami ma — tudtom szerint — nem történik meg. Ha ez megtörténnék — az mindenesetre lelohasztó hatással volna a perlekedési viszketekre.