Magyar jogi szemle, 1940 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1940 / 11. szám - Angyal Pál: Pénzhamisitás, hamis tanuzás és hamis eskü. Hamis vád [Könyvismertetés]

237 gozó (129. o.), hogy miképen kell a Pp. 2. §-ának 5. és o. pontját a kft. és a csendes társaság tekintetében — az 1930 : V. t.-c. 125. §-a szerint — „megfelelően'' alkalmazni. A pertársaság joghatásainak a taglalásánál (185. 1.) nem fejti ki kellően az átdolgozó, hogy miért felelne meg a törvény intenciójának az, ha több alperes ellen több követelésnek egy keresettel érvényesítése esetében a felperesek szempontjából irányadó fellebbezési értéket az elutasított követelések összeszámításával állapítjuk meg, ellenben az alperesek szempontjából összeszámítás nélkül, külön-külön állapítjuk meg, hogy van-e fellebbezésnek helye. Nézetem szerint ilyen külömbségtevésnek nincs jogosultsága. A Pp. 196. §-ának az az értelmezése, hogy az nem rendes írásbeli előkészítésről, hanem az ügyvédek közt végbemenő magán előkészítésről szól (256. 1.), aligha tartható fenn a Ppn. 4. §-ával történt kiegészítés ulán, amely azt rendeli, hogy,, ezen az alapon mindegyik fél egy-egy előkészítő iratot közölhet". A fellebbezés korlátait ismertető részből (525—526. 1.) kimaradt a 80. sz. jogegységi döntvény második bekezdésének ismertetése, holott a mü ismerteti a Te. 24. §-ának utolsó bek.-ét, amelynek szószerinti értelmétől a döntvény eltér. A fellebbezési tárgyalás tekintetében nem osztom az átdolgozónak azt a nézetét (545. l.j, hogy a fellebbezési kérelmen kívül a fellebbezésnek és a válasziratnak az indokoló részét is az előadó ismerteti, ha a fél a tárgyaláson nem jelenik meg, vagy megjelenik ugyan, de kérelmének indokait szóval előadni nem akarja. A Te. 29. §-a csak a fellebbezési kérelemnek és ellenkérelemnek a tárgyaláson meg nem jelent fél helyett felolvasását, a Ppn. 17. §-a pedig a megtámadott ítéletnek és az azt megelőző határozatoknak, valamint az elsőbíróság előtt folyt tárgyalás és bizonyításfelvétel eredményének előadását teszi az elnök vagy az előadó feladatává. Sem ezekből a rendelkezésekből, sem a Te. 32. §-ának abból a rendelkezéséből, hogy a felek a fellebbezés szóbeli tárgyalásán rendszerint nem hozhatnak fel olyan tényállításokat, ténybeli nyilatkozatokat, bizonyítékokat vagy kérelmeket, amelyeket a fellebbezésben vagy a válasziratban nem hoztak fel, nem következik az, hogy viszont az ott felhozottakat akkor is figyelembe kell venni, ha a fél a tárgyaláson szóval nem adja elő. Az általános szabály (Pp. 485. §.) mégis csak az, hogy a fellebbezés tárgyalása is szóbeli tárgyalás; ezért annak a szabályai a szóbeli tárgyalás rendes szabályaitól csak annyiban térhetnek el, amennyiben ezt a törvény elrendeli. Az itt elmondottakból következik az is, — szemben a munka 256. lapján előadottakkal —, hogy a fellebbezés és a válaszirat nem teljes egészében perirat, hanem van előkészítő tartalmuk is. Önként értetődik, hogy ezek a szórványos véleménykülönbségek a legcsekélyebb mértékben sem csökkentik azt a feltétlen elismerést, amellyel Nizsalovszky Endrének nagy és szép munkáját üdvözlöm. Dr. Vincenti Gusztáv