Magyar jogi szemle, 1940 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1940 / 1. szám - Az argumentum a contrario elemzése

7 Ha a felsorolás kétségtelenül taxatív és az egyes esetre vonatkozó jogszabály értelme teljesen tiszta, még mindig nem feltétlenül helyes az argumentum a contrario alkalmazása. Mindig számolni kell ugyanis a joghézag fennforgásával és azzal, hogy annak kitöltése megengedhető-e vagy sem. Minthogy a joghézag a jogbölcseletnek ma is erősen vitatott kérdése, (szabadjogi iskolák, a jog logikai zártságának elmélete. L. Moór Gy. Bevezetés a jogfilozófiába, 241. I. és Horváth Barna: Általános jogelmélet) könnyen belátható, hogy ezen a téren a jogalkalmazó csak ingatag talajra támaszkodhatik. Kivétel természetesen az anyagi büntetőjog, mert a Btk. 1. §-ából következik, hogy ezen a téren joghézag kitöltésének helye nincs (nulla crimen sine lege). A joghézag kérdését megvilágítja az alábbi példa: A Ppé. 51. §-a szerint a §-ban megjelölt határozatok alapján biztosítási végrehajtásnak van helye, ha a kötelezett fél kellő időben jogorvoslattal él. Van-e helye azonban biztosítási végrehajtásnak, ha az ítélet részben marasztal, s részben elutasít, s az ítélet ellen csak a felperes élt fellebbezéssel? Az argumentum a contrario alkalmazásával azt felelhetjük, hogy nincs, mert biztosítási végrehajtás elrendelésének csak a tövrényben meghatározott esetekben van helye és a szóban forgó esetről a törvény nem rendelkezik. Igen, de a törvényhozó szándékát és a biztosítási végrehajtás célját figyelembe véve, arra az álláspontra lehet helyezkedni, hogy itt kitölthető joghézaggal állunk szemben. A marasztaló rendelkezés miatt ugyanis az ellenfél a fellebbezéshez csatlakozhatik, s ebben az esetben kielégítési végrehajtásnak helye nincs, a biztosításra pedig éppen úgy szükség van, mint, ha az ítéletet csak az alperes fellebbezné. Tényleg vannak elsőbírói határozatok, amelyek ilyen esetben a biztosítási végrehajtást elrendelik, de van ellenkező is. További veszély keletkezhet a syllogismus szerkesztési törvényeinek megsértéséből is. Ezeket a terjedelmes logikai munkák részletesen tárgyalják, s így csak arra a leggyakrabban előforduló hibára mutatok rá, amikor a főtétel és a közép tétel másmás értelemben használtatik. Például: Az állat oktalan lény. Az ember állat. Tehát az ember oktalan lény. (H. Jolii: Logika.) Hiba keletkezhet akkor is, ha mindkét praemissa negatív vagy részleges, amit a következő szabály fejez ki: ex mere negativis et ex mere particularibus nihil sequitur. Például: a kocsis nem szép. A szépség nem szükséges tulajdonság a kocsisnál. Tehát a kocsis nem képtelen mesterségére szépség hiány miatt. (Pauler Ákos: Logika 103. 1.) Hiba keletkezik a jogi meghatározások, vagy a döntvény fejek téves értelmezéséből is. így például az egyik jogi lapban a következő kúriai döntést olvashatjuk: ,,Abból a pénzösszegből, amit a házastárs házassá-