Magyar jogi szemle, 1940 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1940 / 1. szám - Az argumentum a contrario elemzése

3 mentum a contrario, milyen szellemi műveletnek minősíthető? Hogy erre a kérdésre feleletet adhassunk és egyben az argumentum a contrario alkalmazási területét is bemutassuk, ismertetjük a jogterület különböző részeiből merített alábbi példákat: 1. A Btk. 1. §-a szerint: „Bűntettet vagy vétséget csak azon bűncselekmény képez, amelyet a törvény annak nyilvánít." Ebből a contrario következik, hogy olyan cselekmény, amely a törvényben szabályozott általános tényálladéki elemeket nem tartalmazza, a Btk. alapján nem büntethető. így például a villamos áram lopását az újabb szabályozásig (1931 :XVI. t.-c. 72. §.) nem büntethették, mert a villamos áram nem volt ingó dolognak tekinthető, s ekként a lopás (Btk. 333. §.) egyik lényeges tényálladéki eleme hiányzott. 2. Egy ítélet szerint a házassági törvény nem tartalmaz olyan rendelkezést, hogy a nő a házasság felbontása után a férj nevének viselésétől eltiltható volna. Tehát a férj a bontóper befejezése után érdemtelenség alapján nem kérheti a névhasználattól való eltiltást. (Téves, s a Kúria gyakorlatával is ellenkezik.) 3. Kérdés: A Pp. 415. §-ában megjelölt marasztaló ítéletet csak a tőke marasztalásban, avagy a perköltségben is előzetesen végrehajtónak kell-e nyilvánítani? A válasz az, hogy igen, mert e §. utolsó bekezdése szerint az ítéletet csupán a perköltség tekintetében nem lehet végrehajthatónak nyilvánítani, és a „csupán" szóból a contrario következik, hogy a tőke és perköltség együttes marasztalása esetén az előzetes végrehajthatóság kedvezménye a perköltségre is kiterjed. 4. Az örökhagyó végrendelete az egyik gyermeknek 10.000 P. betudását rendeli, egy másik 5.000 P-ős előadományról azonban hallgat. Ebből a contrario következik, hogy az utóbbinál a betudást elengedte. 5. Felperes bontókeresetében ezt mondja: „Végleges nőtartási igényt ehelyütt nem érvényesítek." Ebből a contrario következik, hogy igényét fenntartotta. 6. A vádlott bebizonyítja, hogy a bűncselekmény elkövetésekor le volt tartóztatva. Ebből a contrario következik, hogy nem ő gyújtotta fel ebben az időben a sértett házát. (Alibi.) 7. Az orvosszakérő megállapítása szerint a halálos csapást csak nagy erővel lehetett megtenni. A vádlott gyenge testalkatú ember, tehát nem lehet a tettes. (R. Lehmann: Logik 46. old.) 8. A tettes ujjlenyomata nem egyezik a vádlottéval, tehát ez ártatlan. 9. N. N.-t revolverrel lőtték agyon. Bizonyítást nyert, hogy a gyanúsítottat kezében füstölgő revolverrel a tett helyéhez közel találták, s hogy az áldozat testéből kivett golyó beleillik a gyanúsított revolverébe. Ebből közvetett bizonyítással megállapítható a vádlott bűnössége. (Indermaur: Pinciples of Common Law. 467. 1.)