Magyar jogi szemle, 1940 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1940 / 1. szám - Az argumentum a contrario elemzése

MAQYARJOGI SZEMLE Szerkesztő: Dr. ANGYAL PÁL, egyetemi tanár. Felelős kiadó: BARANYAY LAJOS, vezérigazgató. Megjelenik havonként, július és augusztus hó kivételével. Szerkesztőség: Budapest, II., Árvácska-utca 5. Telefonszám : 153-883. Egyes szám ára a melléklapokkal 2-40 P. 6 szám ára az első félévre 12*— P. 1. szám Budapest, 1940. január 1. XXI. évfolyam Az argumentum a contrario elemzése. Irta: dr. Lak József kir. ítélőtáblai bíró. Ezt a következtetési módot nem azért szükséges ismertetnir mintha az a jogalkalmazás terén ismeretlen volna. Hiszen a jogászi viták folyamán gyakran hallhatjuk az ilyen kijelentéseket: „Ebből a contrario következik . . . Ennek a kontrája . . . Ha a törvénynek ez lett volna a szándéka, ezt világosan ki is fejezte volna", stb. Amidőn azonban a módszer gyakoriságára, s már ebből is következtethető fontosságára hivatkozunk, rá kell mutatnunk arra is, hogy nincs még egy gondolkozási módszer, amellyel annyi visszaélést követnének el az igazság rovására. Kétélű fegyver ez, amivel sikeresen csak a hozzáértő hadakozhat, de éppen ezért a sofizmusnak is kedvelt eszköze, mert a rosszhiszemű peres fél is logikai érvekkel törekszik álláspontját alátámasztani és erre a célra olyan gondolkozási módot keres, amely alkalmat ad a látszat szerint hibátlan syllogismusok felállítására. Erre keresve sem találhat megfelelőbbet az argumentum a contrarionál. E módszert a gyakorlat részére eddig nem dolgozták fel s ezért hasznos szolgálatot vélünk teljesíteni, amikor az alábbi sorokban a módszer helyes alkalmazásának előfeltételeit megállapítjüK. Dedukcióra alkalmas általános tétel hiányában ezt a célt csak úgy érhetjük el, ha a kérdést széles induktív alapon tárgyaljuk, mert csak nagyszámú, változatos példák alapján lehet áttekinteni az alkalmazhatóság területét és levonni a tanulságokat. Az argumentum a contrariót már a római jogászok is ismerték. Erre engednek következtetést ezek a kitételek: ,,qui dicit de uno negat de altero" . . . „inclusione unius, fit exclusio alterius." Ismerte már Verbőczy is, amint ez a következő idézetből kitűnik: „Ex quo infertur a contrario sensu quod . . ." (Tripartitum Tit. 12.) Az újabb magánjogi munkák csak pár szóval foglalkoznak ezzel a módszerrel. Kolozsváry Bálint Magánjog című munkájában a következőket mondja: ,,Igen gyakorlati jelentőségű az a contrario ma-