Magyar jogi szemle, 1939 (20. évfolyam, 1-9, 11. szám)

1939 / 2. szám - Az összehasonlító jogtudomány fontossága és a skandináv példa

79 tézményei. Ám az egyházi per múltja nem csak ebből a szempontból jelentős. Tudnunk kell, hogy az európai perjogok egyik felmenője épen a kánoni perjog. Ezért szükséges, hogy a világi perjogász, ha hazája eljárásjogának múltjával foglalkozik, tüzetesen ismerje a középkori egyházi perjogot is. Ez a tétel többek között két példával világítható meg: a büntető eljárásban a nyomozó elv. a polgáriban a sommás eljárás révén vált a középkori kánoni jog a világi perjogok forrásává. Amikor III. Ince pápa korszakalkotó művét, a XII. század utolsó éveiben keletkezett decretalisaiban rejlő inquiziciós elvet a IV. lateráni zsinat (1215.) elfogadta, ezzel ez az intézmény a nyugateurópai perjogok közkincsévé vált. A vádper nehézkes szerkezete helyet ad a bűncselekmény gyorsabb, célravezetőbb és mozgékonyabb megtorlásának. Azok az érvek, amelyeket a későbbi inkvizíciós eljárás kétségtelen eltévelyedései ellen fel szoktak hozni, nem érintik a klasszikus kánonjog érdemeit, amikor az eljárás az elsőfokon közvetlen és nyilvános volt s csupán a terhelt kímélése céljából lehetett inquisitio secreta-nak helye, az egyház pedig nem csak tiltotta a kínvallatásokat, hanem a szabad védelmet kifejezetten megengedte. Egy pillantás a XIII. századbeli dekretalistikába elég arra, hogy meggyőzzön, milyen gyorsan elterjedt III. Ince reformja. Az eredetileg rendkívüli, csak súlyos deliktumoknál megengedett „per inquisitionem" eljárásnál IV. Ince alatt már elesik az infamia előfeltétele, az eljárás köre fokozatosan kibővül, a századfordulón már gyanúokok is elégségesek. A pápai törvényhozás és a kánonjogi iskola, karöltve a XII. század praktikusaival hatályosabb eljárást teremtett az inkvizició révén, amely alfajával, a „per denuntiationem" eljárással együtt hamar polgárjogot nyert a bíróságoknál. A kánoni perjog rendelkezéseinek jelentőségét eléggé világossá teszi az a tény, hogy a nyomozó eljárás előnyeit a világi jog is értékesítette. Előadó röviden érintette az inkviziciós eljárás gyökereit kereső kutatásokat, majd azt a relációt világította meg, amelyet az inkviziciós eljárás és a zsinati törvényszéken keresztül a frank Rüge eljárás között fel szoktak venni. Ezután foglalkozott a magyar jogtörténet korai „zsinati törvényszékeivél". Kálmán király egyházmegyék szerint az udvari bíráskodást pótolni hivatott bíróságokat szervezett; „mivel a mi népünket gyakran az út fáradalma és a nyomorúság sújtja és a királyi udvarba bármely ügyérl nem jöhet, elrendeljük, hogy évenként kétszer, Fülöp és Jakab apostolok napján és ősszel szent Mihály nyolcadán minden püspökségben zsinatot tartsanak, amelyen mind az ispánok, mind pedig egyéb méltóságok az ő püspökükhöz jöjjenek és amely zsinaton, ha valaki még ha pecséttel nem is idézték meg, meg nem jelenik, mint vádlottat ítéljék el. Kálmán királyunk eme zsinati törvényszéke is egyike azökmaik az intézményeknek .amelyekről min sokat tudunk, még nehezebb a helyzet ha azt nézzük, honnan ültette át Kálmán király ezt az intézményt. A főgondolat jól működő, vidékre decentralizált vegyesbíróság szervezése volt, amelynek életképességét a gregoriánus idők szellemének megfelelően a püspök tekintélyével, pró-