Magyar jogi szemle, 1939 (20. évfolyam, 1-9, 11. szám)

1939 / 2. szám

42 1938:XVI. t.-c. bizonyos tekintetben enyhíti, amennyiben 11. §ának 4. bekezdése értelmében semmisségi panasz használata esetében a m. kir. Kúria az ítéletet egész terjedelmében hivatalból fölülvizsgálhatja és a vádlott terhére akkor is megváltoztathatja, ha csak a vádlott érdekében éltek semmisségi panasszal. Elesik tehát ebben az eljárásban a büntető perrendtartásnak az az elve, hogy a vádlott büntetése egyedül a terhére használt perorvoslat folytán súlyosbítható és hogy az anyagi törvény megsértése csak abban az esetben észlelhető hivatalból, ha a törvénysértés a vádlott hátrányára szolgált. Az idézett törvényhely szakít ezzel a két tétellel és lehetővé teszi, hogy a m. kir. Kúria a szóbanlevő államellenes bűncselekmények tekintetében minden törvénysértést hivatalból észleljen és orvosoljon, tekintet nélkül a semmisségi panaszok alapjára és irányára és tekintet nélkül arra, vájjon a törvénysértés a vádlott előnyére vagy hátrányára történt-e. Ezt az örvendetes, elvi és gyakorlati szempontból, de különösen a felsőbíró ítélkezési szabadságának szempontjából is csak helyeslendő újítást némiképen elhomályosítja a törvénynek az a rendelkezése, hogy az ítéletnek a vádlott terhére való súlyosbítása megfelelő perorvoslat hiányában csak akkor történhetik meg, ha a koronaügyész ezt indítványozza. Végeredményében tehát az ítéletnek egész terjedelmében való fölülvizsgálata nem foghat helyt hivatalból, hanem csak a koronaügyész indítványa esetén. Azonban a koronaügyészi indítvány megkivánása gyakorlati szempontból aligha lehet aggályos, mert él sem képzelhető, hogy a koronaügyész ne terjesszen elő súlyosbításra irányuló indítványt, ha az közérdekből szükségesnek látszik. Elvi szempontból viszont sajnálatos, hogy a törvényhozás még az 1938 : XVI. t.-c. alkalmazási területén sem szabadította föl teljesen a m. kir. Kúriát mindennemű megkötöttség alól. Ha tehát teljes megelégedéssel nemis fogadhatjuk ezeket az intézkedéseket, el kell mégis ösmernünk, hogy az anyagi igazság akadálytalan érvényesüléséért és a bíróságok, jelesül a m. kir. Kúria ítélkezésének a szabadságáért minden kínálkozó alkalommal folytatott küzdelmünkben — a bírói, továbbá az ügyvédifegyelmi törvényben ez irányban megtett első lépések után — egy lépéssel megint tovább jutottunk. Természetes dolog, hogy ezt a küzdelmet ezután is következetesen folytatni fogom, úgy a törvényelőkészítés során, mint a törvényhozásban erre nyíló minden alkalommal. Aminthogy a bírói gyakorlatnak is mindenkor abban az irányban való fejlődését tartom helyesnek és célirányosnak, hogy a bíró keze az ítélkezés körül mentül inkább szabaduljon minden megkötöttség alól. Fontos anyagi jogi rendelkezése az 1938 : XVI. t.-c-nek az, mely szerint az 1921:111. t.-c. 1. §-a alá esik nemcsak az olyan mozgalom vagy szervezkedés, amely kifejezetten az állam és tár-