Magyar jogi szemle, 1939 (20. évfolyam, 1-9, 11. szám)
1939 / 1. szám - A vérvizsgálat és a természetes apaság kérdése
37 (állategészségügy), az 1936 : V. t.-c. (bortörvény) s a rádió tárgyában 9587/1927. K. M. sz. a. kibocsátott rendelet vonatkozó intézkedéseire és a mezőrendőrségről szóló 1894:XII. te, végül a mezőgazdasági termények védelmét tárgyazó 1895 : XLVI. t.-c.-re. A 623-656. oldalakon a már idézett 65000/1909. B. M. sz. rendelettel szabályozott „Községi rendőri büntető eljárás"-sal foglalkozik, tekintettel az 1929 : XXX. t.-c. 59. §-ának második bekezdésére. A 657—668. oldalakon az 1908 : XXXVI. t.-c-nek (első büntető novella) a büntetés feltételes felfüggesztéséről szóló részének a kihágásokra vonatkozó rendelkezéseit ismerteti, a 670 —681. oldalakon pedig e törvénynek a fiatalkorúakról szóló rendelkezéseit, utalással az igazságügyminiszternek F. B. rendeletére, az 1913 : VII. t.-c. 69. §-ára és a II. Büntető novella 50. §-ára, a 682—724. oldalakon ezek mellé iktatván a fiatalkorúak bíróságáról szóló 1913 : VII. t.-c.-et s ennek végrehajtása tárgyában 212.000 B. M. szám alatt kiadott körrendeletet. Végül a 724—751. oldalakon az 1928 : X. t.-c.-nek (II. Büntetőnovella) 1—52. §-ait tárgyalja. Ez az óriási anyag a kihágási eljárási jogot ismerteti. Természetesen, mivel az eljárási jog az anyagi jogtól sok esetben elválaszthatatlan, a szerző kiváló szakismerettel foglalkozik „A bűntettekről és vétségekről" rendelkező 1878 : V. t.-c. (a büntető törvény) s az 1879 :XL. t.-c. (a kihágásokról) általános szabályaival is, hisz a kihágásokról szóló törvény amennyiben eltérő intézkedéseket magában nem foglal, az 1878 : V. t.-c. általános intézkedésein nyugszik: a büntetendőség kérdésében a beszámítást illetően, s a büntethetőség egész területén. A joganyagot, a legfelsőbb bírói gyakorlatot a szerző teljes intenzitással tárgyalja s a legszigorúbb bírálatot is kiálló szaktudással. A műve nemcsak kiválóan gyakorlati becsű, hanem tudományos szempontból is remekalkotás; méltó folytatása az 1935. évben megjelent kiváló elméleti művének. dr. Endes Miklós. A kereskedelmi ügynök joga. Irta: dr. Brachfeld Dezső, ügyvéd. Hazai jogirodalmunkban — különösen gyakorlati jogásztól — elég ritkán jelenik meg oly munka, a mely akkora alapossággal, részletességgel és a kérdés minden, legaprólékosabb, vonatkozására is kiterjeszkedve foglalkoznék a jognak egy aránylag kisebb területével, mint szerzőnek ez a könyve. Azt is lehetne mondani: könnyű volt a szerzőnek e tekintetben, mert ugyancsak hálás témát választott. Irodalmilag ugyanis elhanyagolt, meg nem munkált jogterületre hatolt be és csupán nagyszabású munkájából látjuk igazán kibontakozni az ügynöki jog kérdésének sokoldalúságát és súlyos problémáit. A modern kereskedelmi élet által felszínre hozott jogterület ez, hasonlóan más, ugyancsak az élet által kitermelt jogintézményekhez, a melyek özintén nem nyertek a kereskedelmi törvényben kimerítő szabályozást. Ennek a keretnek a megadása után értbető, hogy a szerzőnek a kereskedelmi ügynök fogalmának és az ügynöki szerződés jogi természetének kifejtésétől az ügynöki munkabér problémáin keresztül a hazai ügynöki jognak néhány szűkszavú té-