Magyar jogi szemle, 1939 (20. évfolyam, 1-9, 11. szám)

1939 / 11. szám - A fascista büntetőjogi reform

373 Ezek után szerző áttér a végleges nőtartás kérdésére, amely tartás a házassági kötelék megszűnése után a vétkesnek nyilvánított férj által fizetendő a nem vétkes nőnek a férj vagyoni helyzetének és társadalmi állásának megfelelően. A végleges nőtartás kérdését is szerző részletesen tárgyalja annak tartamának, mérvének, módjának, biztosításának szempontjából, részletekbe nem bocsátkozhatom, csak röviden megjegyzem, hogy szerző a német ptkv. 1361. §-ára hivatkozva előadja, hogy a férj tartási kötelezettsége elesik, vagy végkielégítésre szorítkozik, ha ezt a nő szükségleteihez vagy vagyoni viszonyaihoz képest a méltányosság így kívánja. Nem tudom, vájjon szerző ebben a kérdésben nem érti-e félre a német jogot, mert az id. §. nézetem szerint nem vonatkozik a bontó per utáni tartásra; az utóbbit az 1578. stb. §-ai szabályozzák, ezeket pedig az 1938. aug. 1-én érvénybe lépett új német ,,Ehegesetz" hatályon kívül helyezte és a 84. §-ban ezt a kérdést új szabályozás alá vette. Hogy a nőnek a vagyona és keresete mennyire jön figyelembe, azt az id. német új tör. 66. §-a szabályozza. — Ezután szerző az eddig nálunk nem tárgyalt menytartás kérdésével igen helyesen foglalkozik a judikatura és Magánj. tkv. javasl. rendelkezései alapján, valamint a férjtartással. Ezekkel azonban itt helyszűke miatt nem foglalkozhatom bővebben. — A könyv ötödik részében foglalt tartás jog technikájával, a hatodik részben tárgyalt tartás jog politikájával ugyancsak nem foglalkozhatom, és csak annyit jegyzek meg, hogy szerző igen elismerésre való munkát végzett, midőn a 3982/916. M. E. sz. rendelettel részletesen foglalkozott, amely az eltartásra jogosult családtagok és a házasságon kívüli gyermekek fokozottabb védelméről szól (e háborús rendelet helyébe a 25700/1925. I. M. rendelet lépett, c?mint ezt szerző helyesen megállapítja). Ennek a rendeletnek igen helyes és figyelemreméltó kommentárját adja a szerző. Mielőtt jelen bírálati ismertetésemet befejezem, megjegyzem, hogy szerző a jelen munkájával tanújelét adta annak, hogy nagy szorgalommal és teljes odaadással és szakismerettel, igen helytállóan feldolgozta a tartásjog teljes anyagát, nem tért ki még aprólékosnak látszó kérdés elől sem. Szerző a teljesség okáért igen helyesen, ismételten idéz külföldi jogot is, így különösen a német, francia és angol jogot, bel- és külföldi irodalmat és bő judikatnrát ismertet kimerítően az egész vonalon. Ez a tartás jogot elméleti és gyakorlati, jogtörténeti és jogdogmatikai szempontból ismertető kitűnő könyv mindenkinek, aki e tárgy iránt érdeklődik, feltétlenül melegen ajánlható. Dr. Schuster Rudolf.