Magyar jogi szemle, 1939 (20. évfolyam, 1-9, 11. szám)

1939 / 11. szám - Csábítás, Jegyszegés és a Jog. Irták és összeállították: dr. Ungár Margit és dr. Hajnal Henrik. 1939. 171 l. [Könyvismertetés]

374 Csábítás, Jegyszegés és a Jog. Máik és összeállították: dr. Üngár Margit és dr. Hajnal Henrik ügyvédek, a bevezetést írta: dr. Tóth György, kir. kúriai bíró 1939. 171. lap. Nem mondok újat avval, hogy a jogfejlődés függvénye az életnek, a társadalmi és gazdasági viszonyok alakulásának. A mindenkori társadalmi és gazdasági állapotot alakító tényezők több-kevesebb közvetettséggel, de világosiin kimutatható befolyást gyakorolnak a jogrend alakulására, fejlődésére. A törvényi jog (és általában a jogrendszernek szövegezett jogszabályokból álló része) természetesen lassabban reagál e tényezők hatására, mint a szokásjog és ezen belül a bírói gyakorlat. Az 1914—18. évi háborút követő általános leszegényedés kétségtelenül jelentékeny mérvben volt oktényezője az ú. n. „magánjogi csábítás" körüli bírói gyakorlatban kifejlődött jogszabályok keletkezésének. A szerzők előttem fekvő könyvéből úgy látom, hogy az eme tárgykörben hozott határozatok igen túlnyomóan nagyobbik része az 1930—38. években látott napvilágot, vagyis a jogesetek oroszlánrésze a gazdasági krízis fokozatos elmélyülésének periódusába esik. A megszorult emberek ilyenkor azon törik a fejüket, hogy hol lehetne valami pénzforrást nyitni? Egyebek közt azután megpróbálkoznak a legkülönbözőbb kártérítési perekkel is. Ennek az itt felhozott okokból megindult perözönnek köszönhető például az is, hogy az állítólag, vagy valóban rosszul sikerült orvosi műtétek s egyéb orvosi kezelések és eljárások következményei alapján megindult — többségükben sikertelen — kártérítési perek alkalmat adtak a bírói gyakorlatnak az orvosi műhiba fogalmának szabatos kimunkálására. A magánjogi csábításra alapított perek özöne a gazdasági és szociális állapotoknak, az általános leszegényedésnek ugyanabból a sovány, szikkadt talajából sarjadzott ki, mint amelyből az orvosi műhibákra alapított szerencsét próbáló perek származtak. Szerzők müve nem egyéb, mint a psychikai úton: házasság ígéretével, függő vagy szorult helyzet kihasználásával, vagy: fizikai erőszakkal a férfi által kieszközölt házasságon kívüli nemi közösülés folytán a nőt ért erkölcsi és anyagi kár megtérítése iránti perekben, valamint az eljegyzés egyoldalú, jogos ok nélküli felbontásából származó, a H. T. 3. §-án túlmenő kártérítési perekben kifejlődött bírói gyakorlat bemutatása. Különleges gyűjteménye az e tárgykörökben hozott jellegzetes, elvi állásfoglalást tartalmazó kúriai határozatoknak. Pompás meglátással, éles szemmel válogatták ki a szerzők a rendelkezésre álló anyagból az irányt jelző határozatokat. Az avatott és gyakorlott kézzel végzett szelekció szinte plasztikus és színes képet ad az e tárgykörben kialakult bírói gyakorlatról. Megkapó színfolt e képben a házassági ígéretnek, valamint