Magyar jogi szemle, 1939 (20. évfolyam, 1-9, 11. szám)
1939 / 11. szám - A sajtó igazmondási kötelessége
346 reformul is annak idején szükségessé; 2. időszerűtlen a rendelet megszüntetése vagy módosítása, mert a jelenlegi időkben, stabilitás hiányában, hasonló reformra gondolni nem lehet; 3. felette kockázatos volna eltérni a nyugvópontra jutott mai alaptól, mert számolni kellene azzal, hogy ismét visszaesnénk a régi, tarthatatlan, az elintézés gyorsaságát és alaposságát nem biztosító és legfőbb bíróságunk eszményibb hivatását aláásó állapotba. A mérleg két oldalát vizsgálva; előnyt nem látok, a tehertételek viszont súlyosaknak látszanak, tehát a reform reformját nem helyeselhetem. A SAJTÓ IGAZMONDÁSI KÖTELESSÉGE. Irta: dr. Haitsch Gyula budapesti kir. büntetőtörvényszéki bíró, ítélőtáblai tanácsjegyző.* „Hazudni nem szabad!*' (Deák Ferenc). A sajtónak igazat kell írnia. Ez a fontos posztulátum egyre több elismerésre talál korunkban. Mint ,,ratio legis" már eddig is sok jogi részletszabálynak magva: a jövőben pedig még fokozottabban az lesz. A sajtó igazmondási kötelességének eszmekörébe tartozó jogszabályainkkal és ezek elvi alapjaival foglalkozom az alábbiakban. I. Elvünk a sajtóerkölcs legpregnánsabb tényezője. Először is fogalmát, értelmét kell megállapítanunk. Az igazmondás kívánalma nyilván csak a valósággal foglalkozó sajtóközleményekre vonatkozik. Ez a valóság: a fizikai és szellemi világ minden tárgyilagosan leírható múltbeli eseménye, állapota; a tervek, jóslatok, stb., tehát nem tartoznak ide. Továbbá a sajtóközleménynek azzal az igénnyel kell fellépnie, hogy a valósággal foglalkozik. Rendesen nem érinti tehát elvünket a szépirodalom, tréfák s egyéb hasonló közlemények. Továbbá: csak azok az állítások esnek elvünk alá, melyek a publikumhoz vannak intézve, vagyis — a szó legtágabb értelmében véve — közérdekű tényállásra vonatkoznak. Végül: nem következik elvünkből, hogy szabad volna bármi igazat megírni. (A haza biztonságát érintő titok, orvosi, stb. titok.) II. Lássuk a sajtó igazmondását biztosító jogszabályainkat. Ezek nem mutatnak egységes rendszerbeli képet, mert elvünk nincs a maga elvontságában kodifikálva. Ezért az idevágó jogszabályokat a legkülönbözőbb jogterületekről kell összeszede*Á MAGYAR JOGMIVESEK TÁRSASÁGA 1939. május Í5.-Í ülésében tartott előadás rövid összefoglalása.