Magyar jogi szemle, 1939 (20. évfolyam, 1-9, 11. szám)

1939 / 11. szám - Leszállítandók-e a fellebbviteli értékhatárok?

343 nulmány ugyanis azt a meggyőződést fejezi ki, hogy a mór — a 49.000/930. I.M. számú rendelet — megtette kötelességét, a reform beváltotta a várakozásokat, tehát éppen ezért máris elbocsátható. Beismerem, magam is osztanám ezt a felfogást, ha biztos volnék abban, hogy a Te. előtti állapotok nem támadnak fel. Felvethené azonban valaki a kérdést, miből merítem azt az aggályt, hogy újból a Te. előtti helyzet állhatna elő, amikor minden jel arra mutat, hogy a perözön apadóban van? Erre a kérdésre viszont — lelkiismeretesen — csak azt a feleletet adhatom, hogy nem tudom ugyan, de tartok tőle s ezért nem akarom a törvényhozással a reform megszűntetésével, illetőleg visszaállításával járó szinte tragikomikus játékot megkockáztatni. De amint nem tudhatom — nemo propheta . . . -— az ellenvélemény képviselői sem indulhatnak el, mint pozitívumból, abból a leltevésből, hogy a pertömegek a jövőben biztosan fogyóban lesznek. Ez a feltevés legfeljebb reménység, Wunschtraum lehet, de biztos következtetések lehozásának alapjául nem szolgálhat. Egy azonban egészen bizonyos: ma a reform hatásaként a m. kir. Kúria, nyugodtabb milieuben, tökéletesen be tudja tölteni jogosztó és -irányító hivatását úgy statisztikailag, mint a közérdekre kívánatos expeditív és főként színvonal szempontjából olymódon, amint ettől az előkelő fórumtól várható és elvárható. Ebben a pozitívumban pedig meg lehet és kell nyugodni, tehát nem szabad teret engedni bizonytalansági koefficiensekkel telített kísérletezéseknek, amelyek újra megteremthetik a reform előtti állapot minden nehézségét. De mindezektől eltekintve is, a m. kir. Kúriát nem szeretném tömegjog-szolgáltató fórumnak minősíteni, hanem rá kell térni végre is arra a tisztulta bb megfontolásra, hogy minden legfőbb bíróság ott tölti be liiválását a legteljesebben és tekintélye is ott a legnagyobb, ha nem pusztán jogosztó és jogalkalmazó szervként működik, hanem hatásköre kiterjed a jogszolgáltatás általános irányítására s legfőbb őrévé válik a jogrendnek és így a nemzeti közérdeknek. Véleményünk szerint éppen a" mai állapottal jutottunk valamennyire közelebb ahhoz a célhoz, hogy a m. kir. Kúriát visszaadjuk eszményibb rendeltetésének. Attól pedig ne tartsunk, hogy legfőbb bíróságunk nem lesz kellően foglalkoztatva, hiszen még a mai. tűrhetőbb állapot is csak annyit jelent, hogy a régi, tehát nem csökkent, münkairammal a perek befejezésének gyorsítását értük el, ami pedig a reform főcélja volt s aminek állandósítása kívánatos. Szemben a tanulmány szerzőjének azzal a véleményével, hogy a reformhoz fűzött érdek teljesült, tehát a reform további fenntartására szükség már nincs, azzal pedig nem kell foglalkozni, hogy a reform nélkül a jövőben ismét visszaesünk a régi, lehetetlen állapotba, legyen szabad ismételten azt a felfogást kifejezni, hogy éppen, mert a reform bevált, kell azt a jövőre nézve, ha stabil és konszolidált helyzetet kívánunk teremteni, fenntartani.