Magyar jogi szemle, 1939 (20. évfolyam, 1-9, 11. szám)

1939 / 11. szám - Leszállítandók-e a fellebbviteli értékhatárok?

MAG YARJOGI SZEMLE Szerkesztő: Dr. ANGYAL PÁL, egyetemi tanár. Felelős kiadó: BARANYAY LAJOS, vezérigazgató. Megjelenik havonként, július és augusztus hó kivételével. Egyes szám ára a melléklapokkal 240 P. Szerkesztőség ^ Budapest^II., Árvácska-utca 5. 6 szám ara az első félévre 12-- P. 11. szám. Budapest, 1939. december hó. XX. évfolyam. Leszállítandók-e a fellebbviteli értékhatárok ? Irta: dr. Mészáros. Lajos, kir. kúriai bíró. Ennek a Szemlének a folyó évi szeptember havi számában felette érdekes és gondolkodásra serkentő tanulmány jelent meg dr. Ruhmann Emil, kir. kúriai bíró tollából „A fellebbviteli értékhatárok leszállítása'' cím alatt. A következő, október havi számában pedig dr. Schuster Rudolf, a m. kir. Szabadalmi Felsőbíróság ny. elnöke, úgy a cikk konklúziójával, mint gondolatmenetével magát azonosítván, kívánatosnak véli a kérdés napirendentartását addig, amíg a mérvadó tényezők a tárgyalt „kérdést a jogkereső közönség érdekében meg nem oldják". Valóban, a felvetett kérdés, fontosságánál fogva, egyenesen kihívja a minél több oldalról jelentkező kritikai szemléletet s így a felhívásnak eleget téve, a magam részéről az alábbi szempontokat kívánnám kifejezni. Minden perjogi kodifikáció, mint a jogigényérvényesítés eszköze, hacsak nem akar a vacuum-ban lebegni, egyél? tekintetek mellett, két lényeges követelményt múlhatatlanul szem előtt kell, hogy tartson. Vizsgálnia kell, mi a jogkereső közönség, az összesség érdeke, de figyelemmel kell lennie arra a perjogi szerepre, hatáskörre is, amit az egyes már létesített és működő bírói fórumok betöltenek és aminek betöltésére rendeltettek. Mindkét szempont megvizsgálása után, az idézett tanulmány mint konklúzióra, arra a kategorikus imperatívuszra jut, hogy elérkezett az ideje a 49.000/1930. 1. M. számú rendelettel megvalósított perjogi reform reformjának, világosabban: vissza kell menni a Pp.-ban foglalt 2.500 koronás (= 3.000 pengő) értékhatárra a m.kir. Kúria felülvizsgálati bíráskodásánál. A továbbiakban pedig az a felfogás érvényesül, hogy éppen akkor adjuk vissza a m. kir. Kúriát rendeltetésének, ha a reformnak ezt a reformját megvalósítjuk. Ugyanazzal a határozottsággal és világossággal, amint a tanulmány konklúziója és megokolása kifejezést nyertek, máris előrebocsátom, hogy sem az egyikkel, sem a másikkal egyetérteni nem tudok.