Magyar jogi szemle, 1939 (20. évfolyam, 1-9, 11. szám)

1939 / 9. szám - A védjegy lajstromozása

338 laureatus után a legfelsőbb rendes pápai bíróság, a S. R. Rota stúdiójában tökéletesíti jogi tudását, a magyar jog ismeretét a Pázmány egyetem jogi karán végzett tanulmányai biztosítják. Az előképzettség olyan, amellyel a kánon jogászok közül kevesen dicsekedhetnek, ez azonban a munkájával szemben támasztott igényt és várakozást is fokozza. A magasabb jogi :skolázottság képesíti szerzőt arra, hogy ne elégedjék meg mindenben az eddig vázolt képpel, hanem keresse az első pillanatra nem is látható összefüggéseket és az alapelvek mélyebb gyökereit. A magyánkegyuraság néven ismert intézménycsoport jogok és kötelezettségek szövevénye, izeket a glossza a következőképpen foglalta össze: Patrono debetur honos, onus utilitasque, Praesentet, praesit, defendat, alatur egenus. Gróh a hazai partikuláris jog alapulvételével az egyik oldalt, nevezetesen a magánkegyurak jogait vizsgálja. Célkitűzéséből nyilvánvaló, hogy ezek közül a legnagyobbjelentőségü és a gyakorlatilag is legfontosabb bemutatási jog foglalja el a dolgozat túlnyomó, mintegy 2/3 részét. Rövidre fogott és a történeti részben igen vázlatos bevezetés után a prezentációs jog fogalma következik. Szerző vizsgálatát először azokra irányítja, akik a prezentációs jogot gyakorolják (De praesentatione activa), különválasztván azt az esetet, amikor a bemutatási jogot egy vagy több személy gyakorolja. A bemutatásra nyitvaálló határidő taglalása után azt tudja meg az olvasó, hogy kit prezentálhat a kegyúr, ehhez a kandidátusok számáról, a bemutatás módjáról és joghatásairól szóló fejtegetés csatlakozik. A második rész a kegyurat vétlen elszegényedése esetén a javadalomfeleslegből megillető ellátási igényről tárgyal; ez nem más, mint amit régi kánonistáink ,,hasznos jog"-nak neveztek. A dolgozat az előbbiekkel szemben kisebb jelentőségű tiszteleti jogok fejtegetésével zárul. Feltűnő, hogy amíg a szerző a magyar jogtörténeti és közjogi munkákból szépen idéz. magán jogunkat Grosschmid, Kolozsvári/, Szladits mellőzésével az egyik jelentéktelen gyűjtemény képviseli. A történeti fejlődésre támaszkodó felosztás szerint nálunk királyi (a király, mint magánbirtokost megillető-; közalapítványi-: kincstári patronatus és a volt szab. kir. városok patronatusa) és magánkegy uraság különböztethető meg. utóbbi csoport egyházi és világi ma gánkegyurasagra hontható fel és ide tartozik a megyéspüspökök, jadalmas apátok és prépostok, káptalanok stb., másfelől pedig a magánbirtokosok, a volt rendezett tanácsú városok, a régi nemesi községek és általában mindama községek kegyurasága, amelyek plébániát alapítottak vagy birtokvásárlás révén olyan ingatlant szereztek, amelyeket idegen állampolgárok ügyeiben mikor kell az idegen, illetve a magyar jog szabályait alkalmazni, alapos munkája a kúriai gyakorlatot is ismerteti, a magyar törvények és bírói gyakorlat ismerete mellett felhasználja a vonatkozó irodalom Nagy Ferenc, Szászy István, Bulla, Ferenczy, Schuwrtz) eredményeit is.