Magyar jogi szemle, 1939 (20. évfolyam, 1-9, 11. szám)

1939 / 9. szám - A védjegy lajstromozása

337 VÁLTOZÁS A MAGYAR JOGI SZEMLE MEGJELENÉSÉBEN. A rendkívüli viszonyok lényegbe nem vágó, ideiglenes változást tettek szükségessé lapunk megjelenéséhen. E szerint a főlap a hó elsején, a melléklapok pedig külön, a hó 15-én fognak megjelenni. Kérjük ennek szíves tudomásul vételét. A szerkesztőség. IRODALOM. Adalkertus Gróh, De iuribus vigentibus patronomul privátomul in Hungária relate ad curata beneficia, Romae (Pontificum Institntum Utriusquc Iuris) 1938, pag. 95. A magyarnyelvű egyházjogi munkák hatóköre nyelvi elszigeteltségünk folytán korlátozott; ez a körülmény a nemzetek fölé emelkedő Egyház jogánál különösen érezhető hátrányt jelent. A hazai munkákat a külföldi szakfolyóiratok regisztrálják ugyan, de nyelvtudás hiján nem értékesíthetik. Ezen a hátrányon kánonistáink nem magyarnyelvű publikációkkal igyekeznek segíteni. A speciális magyar viszonyokra vonatkozó munkák külön jelentőségét nem kell aláhúznunk. Az utolsó öt évben két latin dolgozat foglalkozott a partikuláris magyar egyházi joggal: Stolpa Józsefnek a római nemzetközi jogászkongresszuson klasszikus latinsággal megtartott előadásából (Variae relationes inter íus canonicum et ius privatum Hungaricum, Romae 1937, Ex: Actis C. I. I.. V. p. 219—232) és Sipba Istvánnak, az egész Európában és a tentengeren túlon is jól ismert Enchiridion szerzőjének, a .Tus Pontificium c. római szakfolyóiratban megjelent cikkéből (1938, 15 sqq,: De iuridica Ecclesiae conditione in regno hungarico) a külföldi kanonisták a legavatottabb szakemberek tollából ismerhették meg a hazai egyházi jog egy-egy kérdését. Ehhez a két dolgozathoz csatlakozik szerzőnek most ismertetendő munkája. A kegyúri jog a háborúelőtti magyar egyházjogi irodalom egyik kedvenc témája volt; az érdeklődés, legalább is a főkegyúri jogot illetőleg, az utolsó két évtizedben sem szűnt meg. Ugyané periódusban a magánkegyuri jog már kisebb figyelemben részesült; jogtörténeti vonatkozásban Kollányi óta jóformán semmi sem történt, a jogdogmatika területén pedig csak legújabban észlelhető némi javulás. Idesorozható Csizmadia A., A magyar városok kegyurasága 1937, és Bán J., A soproni kegyúri jog különös tekintettel új plébániák létesítésének kérdésére 1938, c. dolgozata. Gróh Béla részpnblikációja a római pápai jogi egyetem kiadványsorozatának fémjelzését viseli. A figyelmes szemlélő örömmel veszi észre, hogy hosszú pauza után ismét növekedőben van kánonistáink száma. Szerző az összehasonlító magánjog neves profeszszorának, Sglvio Románt1-nsik a tanítványa, az Apollinaris-on szerzett 1 Romani értékes munkájáról (Jus Privatum Comparatum, II. De lorma juris I. Romae 1937 VIII. 740) jól esik megjegyeznünk, hogy a magyar jogot is nagy figyelemben részesíti; így pl.: részletesen vizsgálja, hogy a személyi, dologi, kötelmi, örökösödési és kereskedelmi jog területén