Magyar jogi szemle, 1939 (20. évfolyam, 1-9, 11. szám)

1939 / 9. szám - A hatóság félrevezetése

331 E helyes és találó megnyilvánulás mellett nem mehetünk el szó nélkül, mert mindazok, akik bűncselekmények kiderítésén dolgoznak, igen sokszor érezték már egy ily, megtorló intézkedés hiányát. A nyomozó hatóságok minden következmény nélkül ki vannak szolgáltatva azoknak, akik a félrevezetést akár tréfálkozó kedvükben, akár feltűnési vágyukban kockáztatják meg. Ide kell sorolnom azokat is, akik bármely más oknál fogva jelentenek be koholt bűncselekményeket. Még súlyosabbnak kell minősítenünk azokat az eseteket, amelyeket egyesek azért adnak elő, hogy egy általuk elkövetett bűncselekményt leplezzenek. Önként merül fel a kérdés, az előbb előadottak alapján, hogy tűrhető-e az, hogy bárki is kedvtelésből, vagy bátran, aljasnak nevezhető indokból a hatóságoknak rengeteg munkát, kiadást szerezzen és végül még azokat nevetségessé is tegye. A hatóság feltétlenül nevetségessé válik, — s ezen sokan még jól is szórakoznak, — mert kötelessége, hogy minden hozzáérkezett adatot megvizsgáljon, a nevetségesség pedig e vizsgálat megkezdésének a pillanatában veszi kezdetét. Mi sem könnyebb, — éppen kötelességteljesítő becsületessége folytán, — mint ily alapon a közbiztonsági intézmények akármelyikét nevetségessé tenni. Az ily eseteken vigadozók, ízlésüknek megfelelően pedig mindig szép számmal akadnak és a vidulásukra szolgáló esetet éveken keresztül, mint sikerült tréfákat emlegetik. Sok mással együtt egyik legjellegzetesebb esete volt e tréfálkozásnak egy Buadpesten történt gyilkosság, melynek tettesét egy intelligens adatszolgáltató férfi Tatabánya környékén látta, de nemcsak látta, hanem beszélt is vele. A budapesti főkapitányság megkeresésére a csendőrség Tatabányán nagyobb erőket vont össze és két napon keresztül járta a környék hegyeit és erdeit, míg végre kiderült, hogy a bejelentés csak egy tréfacsináló, otromba játéka volt. A tettes utóbb Budapesten megkerült, a mókázó személynek pedig, mivel erre vonatkozó rendelkezés nincs, semmi baja sem történt. A kihágási törvénykönyvben (40. §.) van ugyan egy ily irányú gyenge és házagos kísérlet, de az csak a harangoknak oknélküli félreverésére vagy másnemű vészjelzésre vonatkozik, valamint a hatóságoknak valótlan vészhír vagy zavargások bejelentésével való félrevezetésére és csak nyolc napig terjedhető elzárással büntetendő. Tizenöt napig terjedhető elzárás csak akkor szabható ki, ha a hamis vészhír szándékos bejelentése következtében a rendőrség vagy a fegyveres erő kiállíttatott. E kihágási szakasz, mint láthatjuk csak a hamis vészhír szándékos bejelentését bünteti és a lakósok nyugalmát akarja, szinte hatástalan szankciókkal megvédeni. A vészhíren kívüleső szándékos félrevezetést célzó mástermészetű bejelentés büntetlen marad.