Magyar jogi szemle, 1939 (20. évfolyam, 1-9, 11. szám)

1939 / 9. szám - A hatóság félrevezetése

332 Az itt említett kihágásoknak, a mai megváltozott viszonyokra való tekintettel, sokkal nagyobb jelentőséget kell tulajdonítanunk, mint tulajdonítottunk azoknak a múltban. Az emberek érzékenyebbek, nyugtalanabbak a jelenben és sokkal jobban reagálnak a vészhírekre, mint két évtizeddel ezelőtt. E vészjel és vészhírrel kapcsolatos félrevezetéseknek nem a kihágási törvénykönyvben, hanem vétség formájában a büntetőtörvényvénykönyvben van helyük és e súlyosabb büntető rendelkezések alá kell vonni a hatóságoknak más irányú félrevezetését is. A hatóságok ideje, ereje, tekintélye nem való arra, hogy azzal lelkiismeretlen és cinikus emberek tréfát űzzenek, de nem való arra az állam pénze sem, hogy abból az ily játékokra fedezetet nyújtson. Egy ily, szándékosan hamis bejelentést is fel kell dolgozni, ami amellett, hogy sok, hiábavaló fáradozással jár, a nyomozásnak, helytelen irányba való terelése által az eredményt is veszélyezteti, de az államhatalom presztízse sem tűrheti el az ily természetű próbálkozásokat már csak azért sem, mert mindig akadnak olyan emberek, akik szívesen szórakoznak azon, ha a nehéz és felelősségteljes munkát végző, nyomozó hatóságok látszólagos felültetése, illetve nevetségessé tétele sikerült. E tudatosan hamis adatbejelentés, tagadhatatlanul közel áll a hamistanuzáshoz, melyet a törvény, ha az esküvel is megerősíttetett bűnvádi ügyben öt évi fegyházzal, polgári ügyben pedig öt évi börtönnel büntet. De bünteti éspedig egy évig terjedhető fogházzal azt is, aki kihágási ügyben vagy gondatlanságból tanuzott hamisan. Tehát még a gondatlanság is büntetésben részesül s ezzel szemben nemcsak az egyeseknek, de a köznek is kárt okozó, — mindig szándékos hamis bejelentések, — megtorlatlanul maradnak. A hamis vád felé hajlanak azok a hamis bejelentések, amelyek félrevezetési célzattal neveznek meg, nyomozás alá vonandó személyeket, bár céljuk nem az, hogy ártatlan személyek kerüljenek gyanúba. A hatóságok félrevezetését a leggyakrabban a rablással, a szemérem elleni bűncselekményekkel és az öngyilkossági kísérletekkel kapcsolatban tapasztaljuk. Itt a félrevezetők szinte kizárólag maguk a sértettek, helyesebben álsértettek. Ezek az álsértettek, tudatosan hazug bejelentésekeiket azért teszik meg, hogy egy általuk elkövetett bűncselekményt vagy mulasztást leplezzenek s magukról a gyanút eltereljék vagy az érdeklődés központjába akarnak kerülni vagy valamely, többnyire vagyoni vonatkozású célt kívánnak elérni. Hasonló okokat találunk, a szórványosabban előforduló, a személyes szabadságot korlátozó eseteknél.