Magyar jogi szemle, 1939 (20. évfolyam, 1-9, 11. szám)

1939 / 8. szám - Jogalkotási kísérlet

289 alatt felvett korábbi elvi határozatta}.. Mivel pedig ennek az elvi határozatnak a szövegében világosan ki van mondva, hogy az ági öröklés az elajándékozott vagyontárgyat természetben nem követelheti ugyan, de a szerzeményi vagyonból az ajándékozásíkori érték pótlandó és mivel ily esetben a törvényes szabályok szerint csak jogegységi határozatta] lehel ellentétesen dönteni: nézetem szerint nincs megállapító alapja a Papp István könyve 108. oldalán olvasható s a jogegységi döntés mellőzését indokolni kivánó magvarázalnak. A fenntebb röviden összefoglaltakból is kitűnik, hogy törvényes szabályaink rendelkezései az ági vagyon mennyiségének (értékének) a megállapítása és a hiányzó rész pótlása tekintetében nem hiányosak: ennélfogva azoknak bírói jogalkotás útján \aló módosítására, vagy kiegészítésére s evégből a törvényes szabályok rendelkezéseinek és célzatának is mindenben megfelelő évtizedes állandó gyakorlattól való eltérésekre szükség nincs. De nem állapíthatjuk meg ennek a szükségét és indokolt voltát a törvényhozó szempontjából sem. Ugyanis törvényeink a hitvestárs örökléséről minden jogos és méltányos kívánalomnak megfelelően gondoskodtak, amikor azt az összes szerzeményi és mindama öröklött vagyonra is kiterjesztették, amely az örökhagyóra nem az életben lévő oldalrokonoíkkal közös törzsről háramlott. Ezenfelül a gyermektelen örökhagyó feleségét az özvegyi jog korlátlanul megilleti az ági vagyonban is. A törvény e szerint az özvegy ellátásáról nagylelkűen gondoskodik s ez a magyarázata annak, hogy a legtöbb örökhagyó szükségtelennek tartja, hogy nejéről halála esetére (végintézkedéssel) külön gondoskodjék. A férj özvegyi jogáról nincs törvényes rendelkezésünk, azonban úgy erre nézve, mint az ági és hitvestársi öröklés újabb szabályozása iránt, ha azt netalán szükségesnek látná, egyedül a törvényhozó intézkedhetik, ellenben a bírói hatalom gyakorlásánál az élő jogtól eltérni nem lehet. Ilyen körülmények között az említett határozatok keletkezésének okait csak arra a célkitűzésre vezethetjük vissza, amely a vagyon eredetének vizsgálását az öröklési jogban korszerűtlennek tartja s ezért az ági öröklést főként a tulajdonnal való szabad rendelkezés szabályainak kiterjesztő magyarázata segélyével mind szűkebb térre szorítani törekszik, Nem új dolog ez az elvi álláspont; 60—70 évvel ezelőtt Teleszkij István volt igazságügyi államtitkár hosszú irodalmi vitát folytatott öröklési jogunk reformja s különösen az ági öröklés megszüntetése érdekében. Akkor nagy jogtudósunk Zsögöd Benő vetett végett a támadásnak, amely megsemmisítő érveinek hatása alatt teljesen öszszeomlott (1. Zsögöd „Öröklött és szerzett vagyon címén" 1873ban s újabb kiadásban 1897-ben megjelent (művét).