Magyar jogi szemle, 1939 (20. évfolyam, 1-9, 11. szám)

1939 / 8. szám - Jogalkotási kísérlet

288 nyoz, nem állapítható meg az, hogy a hagyományt meghaladó vagyona feletti törvényes öröklést is szabályozni 'kívánta volna, annál kevésbé, mert bizonyára egyetlen örökhagyó sem tett különbséget öröklött és szerzett vagyontárgyai között, nem osztályozta azokat és nem is gondolt arra, hogy hagyománya vagy ajándékárgya milyen eredetű, mert hisz kivétel nélkül és egyformán szabadon rendelkezhetett összes vagyontárgyairól. Az az indok (S. Papp István könyve 106. oldal), amely szerint a végrendeleti hagyomány értékét azért nem kell megtéríteni, mert az a hagyatékban meg van, szintén nem fogadható el, mert a hagyomány éppen a törvénves örökösök terhére hasítandó ki a hagyatékból, reájuk nézve tehát csak a fentmaradó rész a tiszta hagyaték, s így a hagyomány kiadása az ági és szerzeményi örökös egymás közötti viszonyát nem érinti. Ami már most a P. H. T.-ba felvett 567. számú határozat esetét illeti: feltételezhető é, sőt talán azt is mondhatjuk: elképzelhető-e, hogy a gyermektelen nagybátya, aki nyilván a vérségi és családias érzés hatása alatt ági vagyonát testvére fiúgyermekének juttatta, ezzel a rendelkezésével a fiú leszármazók nélküli elhalálozása esetére ennek nővéreitől a juttatott családi (ági) vagyont elvonni s azt a fiú házastársának juttatni akarta volna? Bizonyára nem, sőt ellenkezően az tételezhető fel, hogy ha gondolhatott volna arra, hogy ez az eset az állandó gyakorlattól eltérő olyan bírói döntés tárgya lesz, amelynél fogva az ő ági vagyona nem testvérének életben maradt leánygyermekeire fog szállani, hanem egy idegen család tagjának a kezére kerül: ennek elkerülése végett bizonyáráa eleve másiként intézkedett volna. Csakis erre lehet következtetni annál inkább, mert a családi (ősi, ági) vagyon öröklésére vonatkozó törvényes szabályok nemcsak rég átmentek a köztudatba, hanem népünk jogérzetében oly méty gyökeret vertek, ha a közfelfogás semmit sem tart sérelmesebbnek, mint azt, hogy a családi vagyon, akár hitvestársi öröklés útján, idegen család tagjára száll. Egyébként a kir. Kúria legújabban az 567. sz. elvi határozattól részben eltérően döntött P. I. 5680/1936-37/11. 17. számú ítéletében.; ) amint azt Papp István könyvének 98. oldalán ismerteti; feltűnő azonban, hogy az ellentétes döntés ellenére jogegységi határozat hozatala mellőztetett, noha ez a joggyakorlat ingadozásának megszüntetése céljából is múlhatatlanul szükségessé vált. Még feltűnőbb azonban, hogv nem bocsáttatott jogegységi döntés alá a kir. Kúria P. I. 3257/1926. számú Ítéletében*) az elajándékozott ági vagyontárgy pótlására vonatkozóan eldöntött vitás kérdés, mert ez a döntés ellentétben áll a P. H. T.-ba 569. *) L.: Grill Mj. Döntvénytár XXX. kötet, 999. sorsz. *) L.: Grill Mj. Döntvénylár XXI. kötet, 800. sorsz.