Magyar jogi szemle, 1939 (20. évfolyam, 1-9, 11. szám)

1939 / 8. szám - Jogalkotási kísérlet

286 Ily körülmények között a bírálat meg van nehezítve annyiban, hogy az új gyakorlat kezdeményezésének oikait hitelesen nem ismerhetjük. Ehelyütt megemlítendőnek tartom, hogy Dr. Sándorfalvi Papp István, a kir. Kúria ny. tanácselnöke, aki hosszabb időn át tagja, majd elnöke volt az örökösödési tanácsnak, részletesen felsorolja a kérdéses határozatokat, s azökkal azonos álláspontjához részletes magyarázatokat és „megfigyeléseket" füz Öröklési jog című kötetében*) nyilván oly célzattal, hogy ezeknek a döntéseknek helyességét kimutassa. Az általa felhozott indokoknak, amelyekre bírálatom keretében a lehetőség szerint kiterjeszkedem, tulajdoni épeni lényege az, hogy a fentebbi 1. pont (vagvis az 567. sz. elvi határozat) esetében a családi vagyon ,,a végrendelettel kimozdult az ági öröklés vonalából," mert az ági öröklés főcélját, hogy a vagyon a családban maradjon a szabad rendelkezésre vonatkozó jogszabállyal „összhangíba kell hozni"; további lényege Papp István idevonatkozó magyarázatainak az, hogy ha az örökhagyó ági vagyonáról vagy vagyontárgyairól rendelkezik és pedig akár végrendelettel, akár elajándékozta vagy eltékozolta azokat, azok értékét a szerzeményből nem kell megtéríteni, mert szerinte az örökhagyó az ily intézkedéseivel ..a vagyont az ági örököstől elvonta." — és mert nézete szerint redintec/rntióna1 csak oly vagyontárgyra nézve van helye, amelyet az örökhagyó ,,ellenértékért adott ki vagyonából." Ezek előrebocsátás,*! után vizsgáljuk meg. hogy indokol7. szükséges és célszerű volt-e az a törekvés, amelv az ági öröklés szűkebb térre szorítására irányult, s amelynek eredménye a joggyakorlat ingadozására vezetett, továbbá, hogy az érintett ily tárgya határozatok alkalmasak-e a jogalkotásra, vagy akár arra, hogy azok alapján az eddigitől eltérő joggyakorlat állán dósul jon? Az Országbírói Értekezlet ügy az élők közötti, mint a halálesetre szóló szabadrendelkezési jog érintése nélkül határozta meg az ági öröklés szabályait, a jogfolytonosságnak csaknem húsz évi megszakítása után, a lehetőség szerint alkalmazkodva régibb törvényeink rendelkezéseihez és azok szelleméhez. így szövegeztetett azután meg az Ideiglenes Törvénykezési SzabáIvok 10. szakasza, amely épen azért egyszerű, szabatos és félreérthetetlenül világos, mert nem különbözteti meg a hagyaték bar maradt vagyontárgyakat eredetük szerint, mégis viiágosan megvonja az öröklött és szerzett vagyon közötti határvonalat, mikor kimondja, hogy szerzemény csak az az érték, amely az örökhagyóra a közös törzsről hárult vagyon értékét meghaladja. *) L. a Szbidits Károly főszerkesztősége alatt legújabban megjelent Magyar magánjog című miinek az öröklési jogot tartalmazó kötetét (95 old.)