Magyar jogi szemle, 1939 (20. évfolyam, 1-9, 11. szám)

1939 / 8. szám - Jogalkotási kísérlet

MAGYARJOGI SZEMLE Szerkesztő: Dr. ANGYAL PÁL, egyetemi tanár. Felelős kiadó: BARANYAY LAJOS, vezérigazgató. Megjelenik havonként, július és augusztus hó kivételével. Szerkesztőség: Budapest, II., Árvácska-utca 5. Telefonszám : 1-538-83. Egyes szám ára 6 szám ára az a melléklapokkal 2-40 P. első félévre 12— P. 8. szám. Budapest, 1939. október hó. XX. évfolyam. JOGALKOTÁSI KÍSÉRLET. örökjocji kritikai tanulmány. Irta: Olchváry Zoltán ny. kir. Ítélőtáblai elnök. Nem kedvező jelenség jogéletünkben, hogy amikor külföldön is mindinkább tért hódít az öröklési jogot érintő kérdéseik szabályozásánál a családiasság elve, s amikor nálunk is történt már egy hatalmas új lépés ezen a téren a vitézi telkek alakítása által: ugyanakkor hosszabb ingadozás után is még mindig oly bíiói gyakorlat bevezetésével és követelésével kisérletezün v amely a vérség és családiasság elvén alapuló tételes szabályaink szellemétől-, sőt azok kifejezett rendelkezéseitől eltérő állásfoglalással a törvényes ági öröklést mind szűkebb térre szorítani igyeik szik. Az ilyen határozatok célja lehet újszerű és a nyugati államok modern jogfejlődéséhez igazodó, de ép ezért el is kellett távolodnia jogfejlődésünk nemzeti irányától, ezen felül, ami szintén sajnálatos, ellenkezik a magyar föld népének mélyen begyökerezett hagyományos jogérzetével. Azok közül a bírói határozatok közül, amelyek az ági öröklés rendjét hátrányosan érintik s az eddigi állandó gyakorlattól lényegesen eltérnek, a jelentősebbek két csoportba sorozhatok, és pedig: 1. Az egyik csoportba azok, amelyek szerint a családtagok körében egymás javára lett végrendeleti intézkedéseknek egyes esetekben oly hatályt lehelne tulajdonítani, amely a közös törzstől háramloll családi vagyon ági minőségét megszüntetné. Ily határozat többek között a 2.'Í5/1922. számú Ítélet, mely a P. H. T.-ba 567. szám alatl felvétetett. 2. A másik csoportba azok, amelyek szerint az örökhagyó által elajándékozott, eltékozolt vagy elhagyományozott vagyontárgy értékét a szerzeményi vagyonból nem kell pótolni. Ezek a határozatok nem tartalmaznak részletes indokolást arranéze, hogy miért tértek el a korábbi állandó gyakorlattól. Az 567. sz. elvi határozat indokolása is a tényállás (közlése után mindössze csak annak kijelentésére szorítkozik, hogy a fennforgó esetben ági öröklésnek helye nincsen.