Magyar jogi szemle, 1939 (20. évfolyam, 1-9, 11. szám)

1939 / 7. szám - A magánjog Szovjetoroszországban

267 házasságokat ismerik el, a házasság csak az anyakönyvi hivatal előtti bejelentéssel jön létre, a bejelentés tehát nem csak bizonyító eszköz, hanem házasságot létesítő jogcselekmény. A családjog terén lényeges különbség nincs, a gyermektartási kötelezettség, mint apát, több személyt is terhelhet, de az apai jogokat csak egy személy gyakorolhatja. A szülői és gyámi hatalom gyakorlása állami felügyelet alatt áll. Az előzőkben ismertetett magánjogi, házassági, családjogi és eljárásjogi kódexekkel és az ezekkel együtt létesített egyéb jogszabályokkal a szovjet megalkotta a maga ú. n. polgári jogát s a nagyobb szabású jogalkotói munka evvel, — legalább egyelőre 1— befejeződött, s az új jogrendszer megkezdte a maga működését, életét. Ezzel a tételes jog ismertetését befejeztük, a teljesség kedvéért azonban még idézünk egy részt Laserson Miksa professzornak, a rigai egyetem tanárának az orosz jogbölcseletről tartott előadásából, mely a szovjet nagyjainak egyes kijelentéseiből és megállapításaiból jut igen érdekes eredményekre. Kapcsolódva a marxizmusnak ahhoz a tanításához, hogy az állam és a jog csak átmeneti jellegűek és hogy a teljes kommunizmus bekövetkeztekor meg kell szünniök, Laserson a következőkre mutat rá: ,,Szükséges a forradalmi rendet a legszigorúbban megtartani, a törvényeket és a tanácsköztársaság rendelkezéseit szentekként a nyilvánosság elé állítani és mindenki által betartatni". Mondja Lenin 1919-ben, a munkásokhoz és parasztokhoz intézett kiáltványban. Az összerombolt állam ebben a kijelentésben Phőnixként támad fel a hamuból és követeli az új törvényeknek és rendeleteknek való teljes alávetést. Bár a tanácsállam a diktatúrát kiált ja ki ós teljesen tagadja az államot és a jogot, kénytelen dogmájának megvalósítása céljából a maga törvényszerűségét megfelelő szavakkal és fogalmakkal alátámasztani. Némely törvényüknek, rendeletüknek a stílusa a XVIII-ik század jogszabályaira emlékeztet és úgy látszik, mintha az Istenség változhatatlan rendelkezéseit kívánná utánozni. Mindezt nehéz a marxista fogalomképzéssel összefüggésbe hozni. A proletárdiktatúra megalapítása után a 15-ik esztendőben, pl. az állami tulajdon szentségéről és érinthetetlenségéről egy 1932. augusztus 7-i törvényben ezt olvassuk: ,,A társadalmi tulajdon (az állam; a kolhoszok és a corporatiok vagyona) szent és sérthetetlen, és azok, akik ez ellen a köztulajdon ellen vétenek, a nép ellenségei és ellenük kíméletlen harcot kell indítani." A cárizmusnak az a rendelkezése, amely szerint az uralkodó személye szent és sérthetetlen, ugyanazzal a szóhasználattal a köztulajdonra vivődött át. (Lásd mindezt: Laserson: Die Russische Rechtsphilosophie. Berlin. 1933. 59—62. oldal.)