Magyar jogi szemle, 1939 (20. évfolyam, 1-9, 11. szám)

1939 / 7. szám - A magánjog Szovjetoroszországban

264 Ez az a jogi terrénum, ahol a szovjet a maga sajátos erkölcsi felfogását, világnézetét legtovább tudta fenntartani s ahol még nem kényszerült elveit feladni. A tulajdonképeni Oroszországban a házasságot a szovjet idejében először az 1917. évi december 18—19-i, majd az ezt kiegészítő 1918. szeptemberi házassági, családi és gyámügyi törvény szabályozza. A törvény szerint az egyházi hatóságok házasságkötési joghatósága megszűnik, házasságot csak állami hatóságok előtt lehet kötni. A szükséges állami hatóságok felállítása azonban, részben talán financiális okokból is, rendkívül lassan ment és ezért a szovjet még évekig kénytelen elismerni az egyházi hatóságok előtt kötött házasságokat is. A családi kapcsolat alapja nem a házasság, hanem a tényleges származás, elismerése nem annyira a társadalmi közösség, hanem inkább a biológiai kapcsolatok elismerésén alapszik. Eredménye ennek a törvényes és törvénytelen származás közti különbség megszűnése. A házasságnak az állami hatóságnál — anyakönyvi hivatalban, — való bejelentése konstitutív jellegű. A házasság a bejelentés következtében jön létre. Hasonlóképen az a körülmény, hogy az anyakönyvi hivatalban bizonyos személyek, mint a gyermek szülei vannak bejelentve, törvényes védelmet jelent arra nézve, hogy a bejelentett személyek a szülők. Ezt azonban bárki, akinek érdeke fűződik hozzá, megtámadhatja. Elévülés nincs, nem a családi béke, vagy a gyermek erkölcsi érdekeinek a megóvása, hanem az ú. n. abszolút igazság kiderítése és a gyermek valódi származásának a megállapítása a cél. Ha többekkel szemben állhat fenn az apaság vélelme, vagyis, ha a gyermek fogamzásának idejében az anyával többen közösültek, úgy a gyermeket közösen tartoznak eltartani. Az erkölcsi szempontok szem előtt tartásával megalkotott európai jogrendszerek szerint az exceptio plurium concubentium kifogása bizonyos korlátozásokkal és eltérésekkel, de általában mindenütt a nő erkölcstelenségének megállapítását és ez alapon tartási igényének elutasítását jelentheti. A szovjet jogalkotói, — akiket nem az erkölcsi szempontok vezetnek és akik jogszabályaikat a bolsevista világnézet szolgálatába állítják, — ezt a körülményi (t. i. plures concubentes) tisztán gazdasági és célszerűségi szempontból ítélik meg. A szülőket gyermekeikkel szemben egyformán illetik meg a szülői jogok. Gyermekeiknek törvényes képviselői és őket eltartani kötelesek. Nehogy azonban a gyermekeket szülőik esetleg kizsákmányolhassák és hogy kizsákmányolási célzatból gyermekeket örökbe fogadhassanak, szabályként mondták ki a gyermekeknek közös állami nevelését és az örökbefogadási tilalmat. Az állami nevelés azonban úgylátszik nem vált be a gyakorlatban,