Magyar jogi szemle, 1939 (20. évfolyam, 1-9, 11. szám)

1939 / 6. szám - A malomellenőrök és a forgalmiadóellenőrök illetményeink lefoglalása

219 Az előadottakból következik, hogy a kereskedelmi törvény revíziója annakidején időszerűvé válik, feltétlen indokolt lesz ezzel kapcsolatban a Kt. 483. §-ával is foglalkozni Thirring Lajos Kt.-tervezetének szellemében. A biztosító intézetekre a közlekedés és általában az ipar kikerülhetetlen kárainak viselésében az eddiginél nagyobb terhet kell — közérdekből — ráhárítani. A malomellenőrök és a forgalmiadóellenőrök illetményeinek lefoglalása. Irta: Dr. Rigó Ernő öinkf. kir. bírósági jegyző. Zalaegerszeg. A közszolgálati alkalmazottak és nyugdíjasok hivatali járandóságait terhelő tartozások rendezéséről szóló 1918:XXII. t.-c-nek a forgalmiadó és a malomellenőrökre való alkalmazhatóságának kérdése mind gyakrabban fordul elő a joggyakorlatban. Mindinkább felvetődő kérdés, hogy tekinthetők-e malom- és forgalmiadóellenőrök e törvény szempontjából köztisztviselőknek, — s így reájuk is kiterjeszthető-e a fenti törvény hatálya, vagy sem. A forgalmiadó- és malomellenőrök a pénzügyminisztérium szerződéses alkalmazottai. Szolgálatba lépésükkor, az állami díjnokokhoz hasonló fogadalmat tesznek, közigazgatási jogi funkciót végeznek, bár jogviszonyuk merőben személyes jellegű, nem nélkülözi azt a jogi megkötöttséget, amely minden közigazgatási jogviszonynak többé-kevésbbé sajátja. Szolgálati viszonyból folyó kötelezettségeiket minden irányban cogens természetű közigazgatási jogszabályok rendezik, amelyek javadalmazásuk mérvére is kiterjednek. A forgalmiadó- és malomellenőrök alkalmaztatási szerződése, nem a felek szabad egyezkedésének, hanem a fennálló szabályok megtartására kötelező írásbeli nyilatkozaton alapul, s ez a szerződés nem tekinthető a magánjog hatálya alá tartozó jogügyletnek, hanem az a malom- és forgalmiadóellenőrök alkalmazásának a rendszerint szokásos közhivatali alkalmazástól eltérő olyan felfogadási módját fejezi ki, amelyre mint közigazgatási aktusra vonatkozó jogviszony, a közjogi jogviszonyok keretén belül foglal helyet, s nincs is olyan törvényes rendelkezés, mely kimondaná, hogy a malomés forgalmiadóellenőrök szolgálati jogviszonyára más jogszabályok nyerjenek alkalmazást, mint az idevonatkozó rendeletekben foglalt közigazgatási jogi természetű közjogi szabályok. Nem változtat ezen a helyzeten az, hogy a malom- és forgalmiadóellenőrök szerződésben vállalkoznak ezen közjogi tisztük ellátására, s az sem, hogy nem élethossziglani, s nem rendszeresített állást töltenek be. Nem változtat pedig azért, mert a szerződés a közszolgálati alkalmazásnak csupán egyik módja. Ezt az egyezségnek tekintendő szolgálati viszonyt pedig az alkalmazottat terhelő kötelezettségek szempontjából közjoginak, az őt illető jogosítványok szempontjából pedig magánjoginak minősíteni nem lehet, mert ez visszás következményekre vezetne.