Magyar jogi szemle, 1939 (20. évfolyam, 1-9, 11. szám)

1939 / 1. szám - A csehszlovák bíróságok ítéleteinek érvényessége a Felvidék visszacsatolása után

10 ségére vonatkozó jogszabályt az 1938. évi XXXIV. törvénycikk 4. §-a szerint sem lehet a visszacsatolt területeken a viszacsatolás után alkalmazni. Ebből egymagában ugyan még nem következik szükségképen az is, hogy az állami főhatalom változása következtében ezentúl nem alkalmazható jogszabály alapján a múltban hozott bírói határozat is hatályát veszti; minthogy azonban sem az elrendelt végrehajtás foganatosítása iránt tett intézkedés, sem az az ítélet, amely a keresetet amiatt utasítja el, mert ugyanarról a jogról már egy előző ítélet jogerősen és érvényesen döntött, nem olyan, az ügy érdemében hozott ítélet, amelyhez jogerőre emelkedése esetében az ítélt dolog joghatásai kapcsolódnának, az ilyen határozatok nem lehetnek akadályai annak, hogy a meghozataluk után beállott lényeges változásokat a bíróság figyelembe vegye. Ezek szerint a visszacsatolt területen kívül működő csehszlovákiai bíróságnak akár a visszacsatolás előtt, akár az után hozott ítéletét Magyarországon — beleértve a visszacsatolt területet is — érvényesnek elfogadni akkor sem lehet, ha azt a visszacsatolt terület valamely bíróságának a visszacsatolás előtt hozott határozata belföldi bíróság által hozott érvényes határozatnak fogadta is el. Mindaz, amit eddig, 1—4. pontok alatt az ítéletekről mondottunk, megfelelően áll a bírói egyességre is. 5. Külön tárgyalást igényelnek a státusperekben hozott ítéletek. Ezeknek az érvényessége jó részben az állampolgárság kérdésétől függ, amennyiben a Pp. 414. §-ának 4. pontja szerint magyar állampolgár személyi állapotát tárgyazó perekben a külföldi bíróság ítéletét sohasem lehet érvényesnek elfogadni, hacsak nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik, viszont ugyanennek a törvényszakasznak 6. pontja szerint — amelyről már volt szó — a külföldi állampolgár személyi állapotát tárgyazó perekben el lehet fogadni érvényesnek a külföldi bíróság ítéletét akkor is, ha azzal az állammal, amelynek bírósága az ítéletet hozta, erészben viszonosság nincs megállapítva. Az állampolgárság kérdése maga is sok tekintetben szabályozásra szorul a Felvidék visszacsatolásával kapcsolatban. Szabályozást igényel az a kérdés is, hogy épen a státusperekre von natkozó bírói joghatóság szempontjából milyen esetekben kell vélelmezni a magyar állampolgárságot. Ezeknek a kérdéseknek a taglalása cikkem körén kívül esik. Mindenesetre ki kell azonban terjednie a szabályozásnak arra a kérdésre is, hogy azok, akik a visszacsatolás következtében válnak magyar állampolgárokká, mely időponttól kezdve szerzik meg az állampolgárságot; mert ettől függ — számos más jogkövetkezményen kívül — az is, hogy mennyiben lehet a személyi állapotukat tárgyazó ítéle^ tekre a Pp. 414. §-ának 4., illetőleg 6. pontját alkalmazni. Azt az alapvető fontosságú rendelkezést, hogy magyar állam^ polgár személyi állapotáról csak mdgyar bíróság hozhat érvényes