Magyar jogi szemle, 1939 (20. évfolyam, 1-9, 11. szám)

1939 / 1. szám - A csehszlovák bíróságok ítéleteinek érvényessége a Felvidék visszacsatolása után

8 eredményre vezetne. A végrehajtás szempontjából ez az álláspont alig is juthatna érvényre, mert a Ppé. 32. §-a szerint a végrehajtást a perben elsőfokon eljárt bíróság, ebben az esetben tehát a visszacsatolt területen működő bíróság rendeli el és ha ez, most már, mint belföldi bíróság elrendelte, a pusztán foganatosítás végett megkeresett más belföldi bíróság az elrendelés jogosságát nem bírálhatja felül, tehát nem tagadhatja meg a foganatosítást azon a címen, hogy az ítéletet külföldi bíróság hozta. A jogerős ítélet egyéb joghatásairól — amint erről ugyancsak szó volt már — nem csak a perben elsőfokon eljárt bíróság, hanem más belföldi bíróság is határozhat önállóan; azonban a szükséges összhangnak — aminek a biztosítása épen a jogerő intézményének a célja — nem válnék javára, ha ugyanaz az ítélet a végrehajtás szempontjából érvényesnek, más szempontból pedig érvénytelennek mondatnék ki. Más megfontolások is ugyanerre az eredményre vezetnek. Feltételezve pl. azt az esetet, hogy a csehszlovákiai bíróságok által a visszacsatolás előtt jogerősen elbírált valamely követelés iránt a trianoni Magyarország területén indítana egyik 'vagy másik fél újabb pert és ennek a pernek a bírósága a területi visszacsatolás után hozott határozatában érvénytelennek, mert külföldi bíróság által hozottnak mondaná ki a visszacsatolt területen kívül működő csehszlovákiai fellebbviteli bíróság ítéletét, ebből nem az következnék, hogy a peresített követelést most már önállóan el lehet bírálni az új perben, hanem az, hogy az előző perben hozott ítéletek közül a visszacsatolt területen lévő alsófokú bíróság ítélete marad érvényben, ez azonban nem fejezte be jogerősen a pert és így fennáll a perfüggőség helyzete. Minthogy azonban az előző per alsófokú bírósága a már előadottak szerint érvényesnek fogadná el a fellebbviteli bíróságnak az országterület megváltozása előtt hozott ítéletét és ennek következtében a fellebbviteli elintézés végett más fellebbviteli bírósághoz fel nem terjesztené, nem lenne mód arra, hogy a per a trianoni Magyarország bíróságai által is elismert módon jogerős befejezéshez jusson; így tehát lényegében a perfüggőség helyzetének megszüntetésére sem lenne mód. Mindezeknél fogva a kérdésnek akként eldöntését tartom helyesnek, hogy az itt tárgyalt ítéletek érvényessége tekintetében is minden vonatkozásban ugyanazt az álláspontot kell elfoglalnia a trianoni Magyarország bíróságainak, mint a visszacsatolt területek bíróságainak. A törvény szoros magyarázata mellett ez itt még nehezebb lesz, mint az 1. pontban tárgyalt esetben, azonban itt is, úgy, mint ott, döntő súllyal kell latba esnie annak a felismerésnek, hogy a területi változással a Pp. megalkotásakor szem előtt tartott körülményektől lényegesen különböző új helyzet állott elő. Arra azonban, hogy a bírói gyakorlat rendeleti intézkedés nélkül is egyöntetűen erre az álláspontra helyezkedjék, alig lehet számítani.