Magyar jogi szemle, 1939 (20. évfolyam, 1-9, 11. szám)

1939 / 4. szám - A házasság és a család a szovjet-jog tükrében

135 Már Troczki a szovjetrendszer egyik legfőbb feladataként jelölte meg a nőnek eddigi elnyomottságából való felszabadítását és annak elérését, hogy a nő úgy a politikai és gazdasági életben, mint családi vonatkozásban valóságos és teljes egyenjogúsághoz jusson. A házasság intézményének szabályozásánál (helyesen lerontásánál) az irányadó elv: a nőnek az eddigi nemi rabszolgaságból való felszabadítása. Míg az 1918. évi Személyiségi, házassági, családi és gyámságjogi Kódex szerint házastársaknak egymással szemben jogai és kötelezettségei csak akkor keletkeztek, ha a hatóságnál (Wolost-Büró) a házasságukat bejelentették, az 1926 évi reformnovella a regisztrált házasságot sem tekinti nagyobb joghatállyal felruházottnak, mint a be nem jelentett együttélést, vagyis a ,,de facto" házasság egyenlősítést nyert a ,,de jurek' házassággal. A tényleges együttélés ugyanazokat a hatásokat eredményezi a nő és gyermektartás szempontjából, mint a bejelentett házasság, amely immár nem egyéb, mint egyes férfiak és nők közötti együttélés tényének igazolására szolgáló bejegyzés Jellemző azonban, hogy amikor ez a módosítás a központi végrehajtó bizottság ülésén tárgyalásra került, a törvény szerzőinek nagy meglepetésére éppen a munkás és paraszt réteg körébői éles ellentmondás vihara csapott fel és az elhangzott kritika egész sorával a konkrét példáknak igazolta a tervezett intézkedés helytelenségét. Elég ha idézzük Passinkowa elvtársnő felszólalásának egy részét:2 ,,Valóban szabályozás mégis szükséges, a férfiak és a nők minden Látat áttörtek, túlságosan szabadokká lettek! Én azt hiszem szükséges, hogy a két nem közötti szabadság bizonyos fokig korlátoztassék. Némely férfinek 20 asszonya van: az egyikkel egy hétig él, a másikkal 2 hétig és így tovább. Mindegyiknek lesz azonban egy gyermeke. Ezek lehetetlen viszonyok. Hogyan lehet az illetőt valamennyinek az eltartásáért felelőssé tenni? Le kellene a bőrét húzni. Ezért lesznek a gyermekek otthontalanok és kerülnek ki az utcára." A nagy szabadság és köteléknélkiiliség a falusi lakosság körében is kifejtette a maga ,,üdvös hatását". Schuropowa földművesnő egyik gyűlésen meg is mondta a véleményét: ,,Hogyan lehet a férfiakon kifogni? Mi az amivel ők törődnek? Ha akar nak tízszer házasodhatnak. De nem annyira az asszonyokért kár, mint a gyermekekért. Ezek az atyjuk miatt úgy nőhetnek fel, mint a hajléktalan kutyácskák." Es arra. hogy az egyenjogúsítás mily kedvező helyzetbe hozta a nőt jellemző, ami Kurytin elvtárs hangoztatott ugyancsak az új törvénytervezet tárgyalásakor: „Mini földműves nem tudok hozzájárulni ehhez a törvényhez, amely a válást az egyik házasfél egyszerű bejelentésével létesíti. Egész sereg olyan esetet ismerünk, ahol a paraszt, aki vala2 Hans Harmsen: Frau und Kind in Sovjetrusland, 1931. c. könyvéből. — Németországban a szovjetcsaládjognak hatalmas irodalma van.