Magyar jogi szemle, 1939 (20. évfolyam, 1-9, 11. szám)

1939 / 4. szám - A házasság és a család a szovjet-jog tükrében

134 tehát a megoldás? A kommunista jogrendszer (ha ugyan szabad annak nevezni) megelégszik azzal, hogy a házasságot megszüntette, a családot szétzüllesztette, és mint, aki jól végezte dolgát, mert ami számára a lényeges: a rombolást elvégezte, kifejezetten bevallott gazdasági okokból áttér a polgári társadalom jogszabályaira, hogy az államot anyagilag mentesítse. Beállítja a széleskörű rokonsági kapcsolatot és az apátlan gyermeknek minden áron apát keres. De ez a rokonság csak azért kell neki, hogy az államot terhelő kötelezettséget reájuk, akikre pedig felfogása szerint ez nem tartozik, áthárítsa. 3. Nem csak nem reflektál a szovjetjog erkölcsi tényezők segítségére, hanem a jog és az erkölcs minden kapcsolatának szétszakítására és arra törekszik, hogy szülői szeretetet, családi összetartozás érzését és más hasonló lelki és erkölcsi tényezőket leküzdjön és kiküszöböljön. Ezáltal oly területre hatol, ahol már semmi keresnivalója nincs és ami az ember belső, csak saját magára tartozó, idegen tényezők által nem érinthető világa. Ez a törekvés a szovjet polgárainak boldogságát, életének értékét és szépségét aligha szolgálja. 4. A házasságból származó és a házasságon ki'vüli gyermekek tökéletes egyenjogúsítása (úgyszintén a férj és a nő jogegyenlősége) ,,tökéletesen** megvalósult azáltal, hogy megszűnt a házasság és az ezen alapuló család intézménye. A házastársakat semmiféle oly kötelék nem fűzi egymáshoz, amely bármikor és egyszerű tetszéstől függően megszüntethető nem volna. 5. A bekövetkezett egyenjogúsítás értéke és haszna a társadalom szempontjából a lazaság és bomlás, az egyén szempontjából pedig ugyanaz, ami a kommunizmus gyakorlati megvalósítása során minden egyéb társadalmi és gazdasági téren is bekövetkezett. Nem a törvénytelen gyermek került a törvényes gyermek eddigi jobb és előnyösebb helyzetébe, hanem a törvényes gyermek családjogi helyzete sűlyedt le arra a színvonalra, ahol ezideig a törvénytelen gyermek volt. Egészen azonosí módon mint ahogy a társadalom proletársorsban lévő rétegét sem emelte fel a szovjet oly gazdasági és kultúrális színvonalra, amely az emberi méltóságnak megfelel, hanem azok életnívóját, akik ezideig jobb (mondjuk polgári) viszonyok közt éltek, sülyesztette le a proletárélet azon színvonalára, amelyen a legelsőbbrendű szükségletek (megfelelő lakás, ruházat és élelem) sincsenek elfogadható mérvben és módon biztosítva. Örök. Istentől kapott erkölcsi törvényekkel, az emberi természettel, annak boldogságot és harmóniát kereső kiirthatatlan lágyával szállt szembe a bolsevista rendszer saját szerencsétlen népének vesztére és boldogtalanságára, amikor a család megszün tetésére, a házasság intézményének lerontására vállalkozott. A nő és a gyermek felszabadításának jelszava alatt a nő és a gyermek sötét kitaszítottságba jutott.