Magyar jogi szemle, 1939 (20. évfolyam, 1-9, 11. szám)
1939 / 4. szám - A házasság és a család a szovjet-jog tükrében
130 A házasság és a család a szovjet-jog tükrében. Irta: Dr. Cziglányi Aladár kir járásbíró. Ma már nem az a helyzet, ami a századforduló táján, valamint az első és második magánjogi tervezet készítésének és tárgyalásának idejében volt, hogy a jogirodalomnak azok a harcosai, akik a családjogi viszonylatokban a teljes egyenjogúság megvalósításáért küzdöttek (úgy a férj, mint a feleség, úgy a házasából, mint a házasságon kivüí származó gyermek jogállapotát illetően egyaránt) esetleg emberbaráti ideálizmustól áthatott és jóhi >zemű meggyőződéstől vezetett ellenfeleknek voltak tekinthetők. M i már van állam, ahol az ..eszme" maradéknélkül megvalósult, 20 esztendős gyakorlat és tapasztalat által «van kipróbálva. Ami annakidején csak elméleti probléma volt, az ma már kikilétezett és megvalósított realitás. A tel jes egyenjogúság és egyenlősítés érdekében azonban még i is hallhatók hangok, a régi szólamok még mindig fel-fel bukkannak, ezért feltétlenül szükséges annak megvizsgálása, hogy miként fest a helyzet annak az útnak a végső állomásán, amelyről nekünk még idejében sikerült visszatorpannunk, a megvalósulás és beteljesülés földjén: Szovjet-Oroszországban.1 A szovjetrendszernek uralomrajutása után (1917. nov.) egyik legelső feladata volt még ebben az évben oly értelmű rendelkezés kibocsátása, amely a polgári házasságot és a házasságból származó gyermek megkülönböztető jogállapotát a házasságon kívül születelt gyermekkel szemben megszüntette. 1918-ban már megjelent a szovjet Családjogi-Kódex, amely az 1926. novemberében kibocsátott novelláris intézkedések folytán bizonyos változtatásokon ment keresztül. Azonban változatlanul lenn maradt és érvényesül az az alapelv, hogy ellentétben a polgári államok jogi felfogásával, a szovjet-jogban semmiféle összefüggés házasság és család között nincsen. Családi kapcsolat helyébe a leszármazás puszta ténye lépett, amely mellett a gyermek szempontjából teljesen közömbös, hogy a szülők belajstromozott módon, avagy anélkül folytatnak tényleges együttélést, a köztük levő viszony hosszabb ideig tart-e, avagy egyszeri alkalmi érintkezésből származott a gyermek. 1 Az igazi és helyes értelemben vett jogegyenlősítésre nem oly irányban kell törekedni, ahol az a meg nem változtatható emberi természet és társadalmi különbözőség folytán amúgy sem valósulhat meg. A jogegyenlőség eszméje oly módon szolgálható keresztény szellemben és reálisan, hogy a gyengébbet, a tehetetlent, a tapasztalatlant fokozott védelemben részesíjük a gazdasági és jogi élet terén és a hátrányokat, amelyek adottságainál fogva vele szemben fennforognak, ily módon igyekszünk kiegyenlíteni.