Magyar jogi szemle, 1939 (20. évfolyam, 1-9, 11. szám)

1939 / 3. szám - A fiatalkorúak bírája, vagy a rendes bíróság döntése alá tartozik az Fb. 9. par-ában említett elkülönítés?

113 is kitűnik, hogy a fiatalkorúak minden ügyét a fiatalkorúak bírósága intézze, ha pedig egy feljelentésben terheltként felnőtt- és fiatalkorú is szerepel, azok ügyét el kell különíteni. Nem akart ez a törvény a felnőtt ügyének az intézésébe beleszólni s nem kívánta a rendes bíróságot korlátozni az esetben, ha a különválasztást lehetségesnek tartja, mert ez esetben az Fb. 14. §. 1. bek. alapján a fiatalkorú ügyét úgyis áttenni kötetles a bíró. Ez esetben tehát nincs szükség a fiatalkorú bíróságnak a döntésére. Ilyenre csak akkor van szükség, ha a rendes bíróság a fiatalkorú ügyét annyira összefüggőnek találja a felnőtt korú terhelt ügyével, hogy nézete szerint a kétféle terhelt ügye az eljárás hátránya nélkül nem különíthető el. Ekkor küldi az összes iratokat a fiatalkorúak bírájához Hozzájárulás végett, s így tulajdonképen a hozzájárulás tekintetében ekkor is a fiatalkorúak bírósága dönt, miután a törvény indokolása szerint még összefüggés esetén is megtagadhatja a hozzájárulást az együttes tárgyaláshoz, mert még ilyen esetben is lehetőleg elkülönítendő a fiatalkorú ügye a felnőttétől. Ilyen körülmények között pedig az ismertetett álláspontok közül az első a helyes; amit a fentieken felül az idézett törvényben foglalt rendelkezések logikai sorrendje is igazol, tudniillik az a körülmény, hogy a fiatalkorúak bírájával kapcsolatban hozzájárulásról beszél, a törvény, ami hozzájárulási kérelmet tételez fel. De vannak még egyéb körülmények is, amelyek az első álláspont helyességét támogatják. Mégpedig gyakorlati esetek. Észreveszi pl. a csendőr, hogy vasárnap a mezőn dolgoznak, vagy tilalom ellenére járnak a vasúti pályatesten. Kbtk. 52. és 111. §§. miatt tesz külön-külön feljelentést. Egy-egy feljelentésben fiatalkorú is szerepel. Az előbbi feljelentésben a tettesek különböző földeken dologztak, nem is rokonok. Az utóbbiban nem is egy falubeliek. A fiatalkorúakra nézve a fiatalkorúak bírája nélkül is könnyen elkülöníthető az eljárás, míg, ha a második álláspont szerint a fiatalkorúak bírája úgy találná, hogy a fiatalkorúak ügye együttesen tárgyaltassék a felnőtt terhelt ügyével, ez hátrányos volna a felnőtt terheltekre nézve, mert ügyüket nem lehetne elintézni büntetőparanccsal, viszont a fiatalkorú terheltre sem származna semmi előny, sőt csak hátrány, mert ügyét nem egy külön képzett szakbíró intézné. A második álláspont mellett csak az szólna, hogy ez álláspont mellett kevesbedne a fiatalkorú bíróságok munkája; ez azonban nem állna arányba azon hátránnyal, amely abból következnék, hogy sok esetben a fiatalkorú ügyét nem a törvény által megkívánt különös szakértelemmel rendelkező bíró intézné.