Magyar jogi szemle, 1939 (20. évfolyam, 1-9, 11. szám)

1939 / 3. szám - A fiatalkorúak bírája, vagy a rendes bíróság döntése alá tartozik az Fb. 9. par-ában említett elkülönítés?

112 A felvetett kérdés tisztázása nemcsak elméleti, de gyakorlati szempontból is igen nagy fontossággal bír, mert az idézett törvény helytelen értelmezése és alkalmazása veszélyezteti a törvény által kitűzött célt. Nézzük csak, mi is indította a törvényhozást az 1913:V1L t.-c. megalkotására és mit kívánt a törvény azzal eLérni? A feleletet e kérdésre megkaphatjuk a törvény indokolásában. Az 1913 :VII. t.-c. megalkotásának szükségességét azon körülmények felismerése érlelte meg, amelyekre már a XIX. század jogbölcselői, illetve büntetőjogászai rájöttek, hogy a társadalom rendjét és az egyének jogilag védett érdekeit nagymértékben fenyegetik azok, akiknek nevelése gyermek- és fiatalkorúkban el volt hanyagolva. Olyan törvény megalkotásának szüksége merült tehát fel, amely egy megfelelő szerv létesítése által megakadályozza az elhanyagolt nevelésű gyermek és fiatalkorú elzüllését, a bűncselekmény megtorlásának gondolata helyett pedig megfelelő nevelésben rejlő prevenciót igyekszik megvalósítani. Mindazok, akik a büntetőjog érne új irányával foglalkoztak, tisztában voltak azzal is, hogy nem könnyű dolog a kívánt cél elérése, mert más a gyermek és fiatalkorú lelkülete és gondolatvilága, mint a felnőtté, más pszichikai és egyéb tényezők befolyása alatt cselekednek, s így cselekményük is más elbírálás alá esik, mint a felnőtteké. Az előbbieknél nem az elkövetett cselekmény büntetőjogi értékelése, hanem a cselekmény okainak kutatása és összes körülményeinek megállapítása a fontos, beleszámítva a környezet megismerését is, mert csak így tehető az a leghelyesebb intézkedés, amely egyaránt szolgálja úgy a fiatalkorú érdekét, mind a törvény által elérni kívánt társadalompolitikai célt is. A törvény e feladatok elvégzésére nem találta alkalmasnak a rendes bíróságot, hanem egy speciális bíróság, (szakbíróság) megszervezését találta szükségesnek. így alkotta meg a fiatalkorúak bíróságát, s a fiatalkorúak bíráinak kiválasztásánál még arra is ügyelt, hogy erre a helyre egyéniségüknél és képzettségüknél fogva alkalmas bírák kerüljenek, akik kizárólag fiatalkorúak ügyével foglalkozván, azok elintézésében különös jártasságot szerezhessenek. De a törvényalkotó még ezzel sem érte be. így az Fb. 7. §-a messzemenő gondoskodással a fiatalkorúak bírósága mellé a pártfogói tennivalókban jártas férfiak va nők közül a szükséghez képest egy vagy több pártfogói tisztviselő kinevezését teszi lehetővé, aki a bíró utasítása szerint jár el, sőt a fiatalkorú bíróságnak a gyermekvédő és patronázs egyesületeket is segítségére rendelte. Ha tehát a törvényhozás a bűnbe jutott fiatalkorúakkal kapcsolatban szükségesnek tartotta külön szerv létesítését és ennek felállításánál olyan messzemenő gondosságot fejtett ki, egész természetes az az akarata, amely az Fb. 9. §-ának első mondatából